Thanksgiving New Yorkban

Mint arra már utaltam, a november 25-ától nov. 29-ig New York Cityben voltunk 5-en, a "Hungarian Bunch"-hoz egy kedves francia hölgyemény Francoise ("franszoázzöö") és az EU egyik legnagyobb nettó befizetőjének képviseletében a német Michael (nem Schumacher, hanem Buck) csatlakozott a nemzetköziség jegyében.
A városról már írtam korábban, de akik elfelejtették volna, azoknak íme egy gyors ismertető a városról.
New York City egy több mint 8 milliós város az azonos nevű államban, ezért is teszik hozzá a "City" megjelölést, hogy egyértelművé tegyék miről is van szó. Nem tudom miért, de "Big Apple" azaz nagy almának is nevezik ezt az agglomerációval együtt 19 milliós települést.

Az odautazásunk apropója a már szintén ecsetelt amerikai ünnep, a Thanksgiving volt, ami a hétvégével együtt egy 4 napos iskolai szünetet is jelentett. Egy szép szerdai napon elindultunk 5en a durhami vasútállomásról, és egy másfél órás vonatozás után Bostonban voltunk, ahonnan busszal folytattuk utunkat.
A vonat kényelmes volt, konnektor és WiFi alap. Egyedüli probléma, hogy a busz sokkal olcsóbb, WiFi azon is van, legfeljebb a konnektor hiányzik talán. Csak hogy érzékeltessem az árkülönbséget, a Durham-Boston másfél órás út oda vissza 36 $, míg a Boston-New York 5 órás táv szintén ennyi. És ha hétvégén lettünk volna, akkor lett volna busz Durhamből is Bostonba 7, azaz hetes dollárért.

New Yorkhoz közeledve megtapasztaltuk milyen a hálaadási dugó New Yorkban, kb. másfél órába került a város széléről eljutni a buszpályaudvarig. Sebaj, miután negyed óra alatt sikerült megtenni az utolsó 500 métert is, nyílegyenesen elmetróztunk a foglalt szállásunkig, ami egy egyszerű kis hostel volt a Central Parktól nyugatra nem sokkal. Kifogásolni való nem volt rajta, legfeljebb az, hogy egy 4fős lefoglalt szoba helyett 2 db 2 főset kaptunk, illetve Subi egy külön 2-es szobában aludt - mindvégig egyedül.

Már aznap este kiélveztük, hogy a város sosem alszik, vagyis hogy a kocsmák hajnalig nyitva vannak, nem úgy mint Durhamben. Ez a tevékenység az össze new yorki esténkre jellemző volt, így a nappalaink sem kezdődtek korábban 11 óránál, ami megmagyarázza, hogy az ött töltött 4 nap alatt miért is nem jutottunk el pl. múzeumokba. Mivel azonban a küldetés úgy szólt, hogy érezzük jól magunkat és ezt teljesítettük is, ezért nincs bennem e téren hiányérzet.















A csapatból csupán Michael nem járt még NY-ban korábban, így az ő kedvéért végigjártuk még egyszer a legalapvetőbb látnivalókat is, de ezúttal eljutottunk több olyan helyre, ami az én korábbi családos látogatásomba nem fért bele. Ilyen volt a Brooklyn Bridge, az éjjeli Empire State Building, Flatiron building, a metróhálózat alaposabb használata és tanulmányozása, Macy's Parade ill. Macy's, mint a világ legnagyobb üzlete az ehhez tartozó "blackfriday"-i tömeggel (a hálaadás utáni péntek, azaz "blackfriday" hivatalosan a karácsonyi vásárlási szezon kezdete), Staten Island (ide csak átkompoztunk és nem láttunk semmi érdekeset - de a komp ingyen volt :-), voltunk igazi new yorki szórakozóhelyen (majdnem 50 dollárt otthagyva), és eljutottunk az Ellis Islandre is, amin én még nem voltam. Azonban megérte, és mindenkinek ajánlom aki arra jár, ugyanis tele van magyar vonatkozású elemekkel. Sok a magyar bevándorlóról készült kép (mondhatnám, hogy számarányunkon felül vagyunk reprezentálva), találtunk ausztria-magyarországi személyit (magyar emberé volt) és pár más egyéb érdekességet.


Balra a képen Szénásy Frank és felesége Kormos Ágnes található a családdal, mielőtt 1897-ben kivándoroltak Törökbecséről (Vajdaság) Texasba.
Alább pedig egy Clevelandi magyar nyelvű angolóra reklám.



A 4 napról időhiány és fáradtság miatt nem fogok órára lebontott részletes beszámolót adni, talán a többséget ez úgysem érdekli, valamint ezt a képekből ki lehet deríteni. Egy-két szignifikánsabb részletet ragadok ki csupán.

Ilyen például a napi rutinhoz tartozó, a szállásunk közelében talált delinél való reggelizés, pontosabban a reggelinek vásárolt tea és szendvics közeli parkban való elfogyasztása. Ezt mondjuk csak 2 nap sikerült eljátszani (az elsőn még nem tudtunk erről, az utolsón meg rohantunk az Ellis Islandra menő kompra).

Vagy idevehetném azt a nem elhanyagolható tényt is, hogy New Yorkban bizony csak 5$ a Blow Job! Ugye? Mi is felkaptuk a fejünket rá, és kértünk mindjárt 5-öt (még Francoise is...). A dolog nem volt rossz, mondhatni élveztük, de miután már mindenki rosszra gondolt elárulom, hogy a "Blow Job 5$" felirat egy kocsma előtt volt kirakva, és egy ír likőr meg egy Baileys-szerű hab keveréke volt. Inni szigorúan kéz nélkül lehet! ;-)



New Yorkban majdnem belecsöppentem eddigi életem egyik legdrágább és egyben legrosszabb ár/érték arányú bulijába. Noha az értékét pontosan nem tudom, mivel nem voltam benne. A story annyi, hogy miután szombaton csatlakozott hozzánk Francoise New Jerseyben babysitterkedő féltestvére Claire, ő el akart minket vinni pár lány ismerősével együtt egy kissé sznob szórakozóhelyre, ahova egy jó helyen dolgozó ismerőse lévén afféle VIP vendégek lehettünk volna. Csajoknak ingyenes, férfiaknak nem. A gond itt kezdődött. Egy VIP vendégnek ugyanis KÖTELESSÉGE legalább 150$-t (~28500 ft) elkölteni egy este, amit úgy ellenőriznek, hogy belépéskor a bankkártyádat leadod nekik, és ott szépen csekkolják az elköltött összeget. Nekünk annyi kedvezmény volt, hogy "csak" 50$-t kellett volna elkölteni, ami Claire ismerőse szerint "nagyon megéri", hiszem vagy 4-5 sört vehetsz érte. Wooowww!!! 9500ft-ért 4-5 sör, az azt hiszem, teljesen rendben van, úgyhogy nem is értem miért fordultunk ennél a pontnál egy emberként sarkon, hogy akkor ennyi volt a new yorki buli és megyünk vissza a kocsmánkba.
Mindenesetre nem sokkal odébb kikötöttünk egy másik bulihelyen, ahol némi ügyeskedés után fejenként úgy kb 13 dollárért bejutottunk, további nevetséges fizetési kötelezettség nélkül.
Tanulság, ha bulizni akarsz a világ egyik legdrágább városában, ne feltétlen Manhattan közepén próbálkozz, ha nem akarsz sokat fizetni. Manhattan északi része, Harlem is csak akkor alternatíva, ha a bőrszíned tükrözi afrikai eredeted. Valószínűleg kicsit kijjebb találtunk volna még olcsóbb helyet, de ehhez több időt kellett volna szentelni a keresésre. Mi pedig csak mentünk a fejünk (ill. néha Claire) után.

Kicsit rövidebben körbeírható az első kínai éttermes vacsorám, amit kb. 15%-ban pálcával ettem (chopstick)! A 85%-át azért ettem késsel, villával, mert éhes voltam...



Végezetül egy pár kép annak bizonyságául, hogy New York sem csak "üveg felhőkarcolóból" áll. A maradék képre már volt fentebb link, de elérhetőek itt is.