Road Trip 9.nap - (Grand Canyon), Route 66, Meteor Crater

A mai nap sikerült 9kor elindulni (a tervezett az 8 volt, de az elmúlt napok fényében ez az eredmény is tiszteletet érdemel), így mielőtt tovább indultunk volna egy nagy meteor kráter felé, szépen végigfotóztuk a kanyont a peremről, amire tegnap a hosszabbra sikerült túra miatt nem tudtunk megtenni. Szerencsések voltunk, ma sütött a nap, így sokkal jobb volt fotózni, mintha tegnap kellett volna. Az erről készült képek már fent is vannak errefelé.

A nap egyik nagyobb attrakciója egy hatalmas meteor kráter volt az I40-es autópályától délre, Flagstaff után. Kb. 50 ezer évvel ezelőtt csapódott be oda egy jó 50m átmérőjű kisebb égi test, amely egy 1200m átmérőjű, 170m mély krátert hagyott maga után. Állítólag ez a Földön az egyik legjobban kivehető becsapódási nyom. Így néz ki műholdképen:


Nagyobb térképre váltás

Ez pedig ahogy a peremről látszik:
















A kráter amúgy magánkézben van, egy Berringer nevű ember vette meg a területet 1903-ban, azt gondolván, hogy a meteorit egyben megvan valahol a kráter mélyén, értékes színesfémeket tartalmazva. Berringer nem tudta, hogy a meteorit becsapódáskor - a hatalmas nyomásnak köszönhetően - egyszerűen elpárolgott. Ezt azonban csak 1960-ban derítették ki. A kráter azonban ma is a Berringer család tulajdonában van, ezért nem lehet többek közt nemzeti park. A kiépítettsége viszont teljes mértékben megfelel minden követelménynek, kis mozi, múzeum, szuvenír shop, körbevezetés, öszvéres túra, mindez az odalátogató rendelkezésére áll.
Mi azonban az idő hiányában nem tudtuk a belépőjegy által ránk ruházott jogokkal maradéktalanul élni, hiszen el kellett még világosban érjük a híres route 66 (66-os út) egy szakaszát Las Vegas felé. Ez sikerült is (ld. kép)















Hogy miért is volt olyan fontos meglátogatni az első ránézésre teljesen normális amerikai főutat?
Íme a rövid indoklás.

1926.nov.11-én elkezdték építeni a U.S. Highway 66-et, hogy megteremtsék az autópályás közúti kapcsolatot a (-z amerikai) kelet és a nyugat között. Az út Chicago-ból indult, és Los Angelesben végződött. 2448 mérföld (3940 km) hosszan húzódott az Egyesült Államokon át, összekötve 8 államot, fő ütőerét képezve a K-Ny irányú országon belüli migrációnak (különösen a nagy gazdasági világválság alatt). A rajta haladó egyre növekvő forgalomnak köszönhetően az út mellett fekvő települések jelentős gazdaságélénkítő hatást élveztek.
"Amerika főutcája" vagy "az utak anyja" akkor kezdett igazán legendássá válni, amikor a Bobby Troup egy slágert írt róla, amely a Rolling Stones előadásában széles körben ismertté tette a "route 66" nevet.
1985ben hivatalosan kivették az USA highway system-ből, felváltotta az Interstate 40-es autópálya. Ez nagy részben a route 66 nyomvonalán halad. Ahol nem, akkor a régi 66-os megmaradt részét "historic route 66"-nek nyilvánították, és turisták ezrei keresik fel évente, ahogy ma mi is.
Röviden ennyi.
Az út régebbi szakaszai mellett (főleg Kaliforniában) elhagyott benzinkutak, szellemvárosok, és helyenként rozsdás autóroncsok jelzik az egykori jobb időket. Ahol mi jártunk, ott ilyenek csak buzgó gyűjtők jóvoltából került a szemünk elé.















Ennyi mára, holnap korán próbálunk kelni, hogy a Death Valley-ben minél több időt tölthessünk. Képek erre tehát, búcsúzóul egy naplemente utáni kép a "legendás" útról, Las Vegas felé tartva.