Ezt a bejegyzést a bostoni Logan Airportról írom, ahol épp Frank Sinatra - "Let It Snow" c. száma zümmög a háttérben, mintegy megénekelve a mai napi időjárást. Mint azt már említettem, tegnap (szombat 0:00 körül) elkezdett szakadni a hó és olyan délután 4-ig meg sem állt. A város gyönyörűen nézett ki, nekem nagyon tetszett, s mivel mi vagy gyalog, vagy metróval közlekedünk, ezért a közlekedésünkben sem okozott fennakadást. Ehhez nagyban hozzájárult a bostoniak (vagy latin bevándorlók ?) által végzett egész napos folyamatos járdatakarítás is.De hogyan is kerültem Bostonba ismét? /kiszámoltam, ez a 8. alkalmam a városban/
Az elmúlt hét roppant sűrű volt, és nem elsősorban a tanulás miatt. Az utolsó héten nincsenek órák, csak vizsgák. Nekem kettő volt, az egyik kedden, a másik pedig egy un. "take home exam" volt, vagyis kaptunk egy rakás feladatot, és pénteki határidővel kiszámolva meg kellett csinálni. Egy nagy házi volt gyakorlatilag. Ezek mellett viszont szinte minden este volt valami buli vagy hasonló közösségi esemény, ugyanis több embernek is ez volt az utolsó hete a UNH-en.
Természetesen az utolsó hétre sikerült megismerni még egy rakás embert, akikkel az ismeretség elmélyítése csupán idő kérdése lett volna, de hát egy félév adatott nekünk itt kint, annak örülünk ami van.
Említésre méltó, hogy az utóbbi időben rákaptam a tollas labdára. Ezt a sportot a szerintem kissé feminin karaktere miatt nem nagyon vettem észre eddig, de itt kipróbáltam, és nagyon bejött! Technikásabb talán, mint a squash, és nagyon jó kis társaság művelte minden péntek este. Nekem a fő partnerem Francoise volt (emlékszünk rá New Yorkból, ugye?), a kis csajszi marha jó játékos, régóta játszik, gyors és ügyes is. Gyakorlatilag minden meccsünk azzal végződött, hogy jobban, vagy kevésbé jobban, de elvert. Ez alól az utolsó alkalom jelentette kivételt, amikor egy 2 napra összesített 6 óra alvás után elmentem, és gyakorlatilag én döngöltem a földbe :-) . Nagyon büszke voltam magamra, ő is megdícsért, majd aztán a visszavágón és az azt követő döntőn is összeszedve magát érvényesítette a papírformát, és ha nem is nagyon, de bizony kikaptam tőle. Ám a sport centrumot mégis emelt fővel hagytam el, ugyanis amikor kb. 5 alkalommal korábban életemben először látva tollas pályát, azt találtam mondani Francoisenak, hogy a félév végéig egyszer elverem. Ez teljesült, így a világ egyensúlya ezúttal is biztosítva lett.
Most az utolsó napok bulizós társasága kemény magjának az enumerációja következik: Andris (kint élő magyar barátunk), Artem (Andris orosz barátja, nagyon jófej), Francoise, Ian (őrült srác az emeletről), Michael, Robert (mindketten németek a koliból), Caneel (Subi conversation partnere) és barátnője Johanna (aki noha amúgy sem volt egy szépség, erre még rátett egy lapáttal úgy, hogy a böfögést nőiesnek találta, és gyakorolta is előttünk).
Ezen kívük voltak emberek akik néha hozzánkcsapódtak, majd eltűntek. A bulik helyszínei a Main street-i szórakozóhelyek voltak (Libbys, Scorpion - táncos ivós, Knot irish pub - csak ivós), amik mivel hajnali 1kor bezárnak (NH law, muszáj), ezért utána sokszor Andrisnál kötöttünk ki, aki a szomszéd "faluban" lakott 5p-re. A bulikat nem részletezem, jók voltak, képek vannak, majd lesz több is, kezdetnek ennyi legyen elég (itt majd képek lesznek, ha a fényképezőmet végre hajlandó lesz felismerni a gépem). - hiánypótlás: pár bulis kép
A sok buli, és néha tanulás eredményeként szombaton, amikor el kellett hagyjuk a campust, mindenki hulla fáradt volt. Én speciel összesítve 8 órát aludtam a szombatot megelőző 3 napban, sajnos az utolsó kettőre jutott ennek a fele.
Ezzel az erővel kellett volna a teljes menetfelszerelést cipelni, ami egy hátizsákból, egy laptoptáskából, és egy kisebb meg nagyobb bőröndből áll. A szerencse azonban - mint már oly' sokszor eddig is az életben - mellém(-nk) állt.
Andris ugyanis megtudta, hogy a bostoni magyarok egyesülete mozizást tervez az MIT-n, a Kaméleon c. filmet nézték meg szombat délután. Andris felvetette, hogy nézzük meg. Mivel ő kocsival jött, a csomagok nagy részét el tudta vinni, mi pedig vonattal lementünk Bostonba. Ez hatalmas segítség volt. A félév elején megismert vajdasági Oszkárt is magával hozta. Film után beültünk kocsmázni, amolyan búcsú jelleggel. Andris jár Magyarországra, így vele valószínű fogunk találkozni. Ennek örülök, nagyon jó kis csapatot alkottunk vele, úgy érzem.
A sörözés miatt ismét nem aludtunk 5 óránál többet, így vasárnap valami nagyon laza programot akartunk. Miután a csomagok azt a részét, amit nem szándékoztunk magunkkal vinni a West Coastra, leadtuk egy kedves Bostoni ismerősünknek, elindultunk az aznapi pihentető program helyszínére: a bostoni Szépművészeti múzeumba. Az ok egyszerű. Belül meleg volt és nem esett a hó se, valamint UNH diáknakoknak ingyenes a belépés! :-) Így délután fél 1-től 5ig, zárásig benn ültünk, aludtunk vagy sétáltunk :-). Este visszamentünk a hostelbe, ugyanis a csomagok le nem adott része ott várt bennünket, és némi csövezés meg netezés után kimentünk az egyik utolsó busszal a reptérre, ahol vszeg időben be fogunk tudni csekkolni (hajnali 4körül) az eddig még nem törölt járatunkra. (rengeteget töröltek a hó miatt)
Így most itt fekszünk a reptéren, a becsekk kapu megnyitására várva. Subi alszik, ez a bejegyzés után szerintem én is elfekszem gondosan elterített újságpapírjaimon. Jó reggelt mindenkinek, a következő bejegyzést San Franciscoból lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése