Fogadni mernék, hogy idén senkinek sem volt nagyobb karácsonyfája, mint nekem. Szebben feldíszített ugyan lehetett, magasabb és karcsúbb is előfordulhatott (ha esetleg az illető egy kaliforniai mammutfenyőt (redwood) szerzett be, de nagyobb semmiképp nem lehetett. Nekem ugyanis nem kisebb, minta világ legnagyobb fenyőfája jutott ma osztályrészül. Nem is egy, mindjárt a világ 3 legnagyobb szikolyafenyője előtt tehettem tiszteletem. Név szerint General Grant – a világ legszélesebb, General Sherman – világ legnagyobb (súly, térfogat) ill General Lee, ami már nem tudom melyik világelső tulajdonsággal rendelkezett. (talán a legöregebb ismert). Ezek a fenyők több mint 80m magasak, és több ezer év idősek és több mint 12m törzs átmérőjűek, és közös bennük továbbá, hogy a mammutfenyővel ellentétben nem nagyon alkotnak összefüggő erdőt, inkább csak foltokban elszórva vannak jelen a Sierra Nevadában, ahol a Kings Canyon – Sequoia Nemzeti Park található, 10- 14 ezer lábas (3-4ezer méter) csúcsok között. Míg lenn a síkságon napon simán volt vagy 15-20 fok, fenn 4000 lábtól már hó és jég uralkodott. Vagyis az otthoni idő szerinti Szentesténk fehér volt, és fenyők közt telt. A már majdnem karácsonyi hangulatot csak a lejjebb látott pálma fa, narancs és olajfa ültetvények látványa törte meg, na meg a hét ágra sütő nap a már említett hőmérséklettel.
A mai napra maradt az egész 2 hetes utunk leghosszabb szakasza. egy 10 órás vezetéssel ugyanis át kell érjünk Sequoia-ból Hurrican-be (Utah állam). A jelen idő nem véletlen, ezt a bejegyzést épp út közben írom. Már az út kicsi arizonai szakaszát tesszük épp, vagyis Nevadát Las Vegassal a hátunk mögött hagytuk, és kb 1 órán belül ott leszünk a szálláson. Az út amúgy gyönyörű volt, amint elhagytuk a 99-es utat Bakersfieldnél, és Kelet felé vettük az irányt az 58-ason. Dombok, majd síkség majd megint dombok követték egymást. A növényzet észrevehetően ritkulni kezdett, majd az utolsó dombság után még világosban a Mojave sivatagban találtuk magunkat, ami ráadásul pont naplemente után nem sokkal történet, így hamisítatlan westernfilm hangulat és színvilág uralta a hamisítatlanul vadnyugati tájat. Az autópálya természetesen többé-kevésbé nyílegyenes. Kaliforniában újdonság, hogy 65mph (mérföld per óra) helyett 70-et is megengedtek (~113kmh), ez a gyakorlatban mindenkinél 80mph-t jelent, vagyis amerikai viszonylatban kiválóan lehetett haladni. Mikor már azt hittük ez a sebességhatár a csúcs, Nevadában újabb meglepetés jött: 75mph megengedett sebesség! (gyakorlat = 85-90mph ~137-145kmh, vagyis európai sebesség) A nyílegyenes és széles utak miatt ez sem érződik soknak. Jellemzően a két irányt az autópályán egy 30-50m széles sivatag választja el egymástól, szalagkorlát nincs. Leállósáv van hogy mindkét oldalon, és emellett a vízszintes vonalvezetés a matematikai legrövidebb útvonalat követi. Képet most csatolni nem tudok, mert az említett szakaszon én vezettem (most Áron vezet, nem én, értelemszerűen)
Időnk van, úgyhogy írok még. A hosszú utat magunk által írt cd-k hallgatásával próbáljuk feldobni. A terv az volt, hogy még Durhamban megírunk vagy 10 cd-t, ám ez nem jött össze a félév végi sűrű programok miatt (ld korábban). Mivel a nyugati út kezdete óta alváshiánnyal közdünk, ezért az esti emil olvasás, blogolás és képrendezés után már senkinek sem volt ereje cd-t írni. Semmi baj azonban, mire való a laptop, ha nem út közbeni cd írásra :-) Az első ilyen cd írásról szól a mellékelt kép is. Ez a cd amúgy értékes UNH-es és ahhoz kapcsolódó dalokat tartalmaz, ami valamilyen módon az eltöltött félévhez ill. a megismert emberekhez kapcsolódik. Ezért eszmei értéke van, egyébként viszont nem több egy mai és korábbi, de még menő slágereket tartalmazó lemeznél. A vezető ember ébren tartásához kiváló. Jóból is megárt a sok, így most már egy punkrock-rock válogatás szól, melyet megelőzött többek közt egy Frank Sinatra lemez is, a karácsony jegyében.
Apropó karácsony. A szálláson azért megpróbálunk úgy tenni, mintha karácsony lenne, és erre célra a féltve őrzött, Márk barátomtól karácsonyra kapott, géppuska alakú üvegben tárolt lengyel vodkát szándékozzuk bevetni. (képek a "menü"-ről itt) A dolog érdekessége, hogy kibírta az utazást a keleti partról ideáig a nagytáskámban. Gondolom, amikor a reptéren átvilágították nézhettek, hogy mi lehet ez az izé, ami egyébként a szintén nálam lévő, korábban vásárolt is konyhakéseink mellett feküdt. Hogy ez valószínűleg így volt, arra a bizonyítékot nemrég találtam meg. Egy cetli hevert a ruháim között, hogy „a táskáját biztonsági okokból átkutattuk” vagy vmi ilyesmi :-). Szerencsére nem tűnt el semmim.
A karácsonyi vacsoráról készült képpel zárom ma soraimat, holnap Zion NP és Bryce Canyon következik. Sequoia-s képek itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése