"Már megint lazac!..."

Ismét eltelt egy munkahét, esemény és házidús, ahogy az szokott lenni (főleg az utóbbi tekintetében). Mi is történt? Kezdjük az elején.

Még vasárnap este, Courtney (kinti salsapárom) felhívta a figyelmünket, hogy az egyetemi filharmonikus zenekar tart egy koncertet "Hungarian Dreams" címmel. A zenekar tagjai egytől egyig a UNH hallgatói, ugyanis ilyen szak is működik errefelé.
(Megjegyzem, a mellettünk látható képnek semmi köze nem lesz a mondandómhoz, csupán Áron albumában találtam és mivel nekem eddig nem voltak meg gondoltam berakom őket. Eleve jobban néz ki egy bejegyzés ugyanis, ha képpel indul. Magasabb az elolvasási kedv. Amúgy ezen épp az új sálamra mutatok:-) )
A koncertre visszatérve egész jó volt, játszottak Kodálytól Háry János Suit-et, volt Brahms Magyar táncok, meg egyéb más zeneszerzők magyar kultúrához kapcsolódó darabjai. Akit érdekel a program, megnézheti itt.

Másnap - szintén Courtney felhívására - elnéztünk délelőtt az egyetemi sportcentrumba, ahol 3 dollárért bérelt korcsolyával 1 órát korizhattunk a jéghokipályán. 4-en mentünk, (Courtney, Subi, Áron meg én) és rajtunk kívül csak egy profi jégtáncos csajszi ugrált ott, szóval ideális körülmények voltak ahhoz, hogy nyilvánosságtól mentesen kiszerencsétlenkedjem magam a korcsolyát vagy 5 éve nem látott lábaimmal. Áron azonban videót csinált minderről, íme:


Érdekes egyébként, hogy a jólét mire tudja rávinni az embert. Mint említettem volt, mesés és viszonylag nagy választék van a dinning hallokban kaja terén, ehhez kapcsolódik a címben elhangzott mondat is.
Én alapvetően kedvelem a lazacot. Nem vagyok nagy halevő, a különösen "halízű-szagú" halakat annyira nem kedvelem, de egyébként ha nincs más, megeszem. A lazac ilyen szempontból még jobb, mert jól elkészítve szinte fel sem ismerné az ember, hogy halat eszik. Kedvelem is emiatt. Azonban ha igazán éhes vagyok, nem halat eszem, ugyanis könnyű étel lévén nem laktat annyira, mint ahogy azt a helyzet megkívánná. Ilyenkor rendesen valami húsfélét választok, hasonlóan tápláló körettel.
A rendelkezésre álló ételek címkézve vannak, vagyis meg vannak nevezve, hogy mik azok és miből készültek. Estefelé azonban, a nagy vacsihullám levonulta után (itt 6-7 között van csúcsidő, mi ehhez képest későn eszünk f8-8körül), amikor mi szokásosan elindulunk enni, ezek a névtáblák helyenként hiányozhatnak. Ekkor a szemünkre ill. orrunkra lehet hagyatkozni a kaja azonosításában. Itten a lazacot pedig annyi féle képpen csinálják, hogy gyakran nézi az ember valami egyéb húsnak. Ez pedig oda vezetett, hogy többször volt már alkalmam erősen korgó gyomorral lazacot kivenni, aminek a fent leírtak miatt nem örültem különösebben.
Ezen a héten pedig, halmozottan sikerült beleessek ebbe a csapdába, ugyanis hol valami sajtszósszal volt leöntve, hogy valami mással eltakarva, de mind-mind lazacot sikerült kiszedni, természetesen farkaséhes állapotban. Ekkor hangzott el a kívülálló szemével nézve különös mondat:

"Már megint lazac!..."
(a kép csak illusztráció)Eleinte mondom jól van, hát a lazacot azért nem hagyjuk ott, ha kivettem, meg is eszem. De a többedik alkalom után a lazac elveszti minden különlegességét (lévén hogy szinte minden héten van, akad hogy többször is) és csupán egy hal lesz a sok közül, ami - amerikai felebarátaink példájából merítve - akár nagy mennyiségben is "kidobásra ítélhető". A szívem szakad ilyenkor, de hát ha egyszer nem esik jól, nem erőszakolom le a torkomon.
Most talán többen furán néznek rám, de higgyétek el, szerintem ti is így éreznétek egy idő után itt.

Más:
Szeretnék itt reagálni a múltkor feltett kérdésre Alekszej Sztahanov élmunkás anyagcseréjét illetően. KOLLER ANDRÁS (Székesfehérvár) helyesen írta, hogy főhősünk egy évben 1370-szer jár kisdolgozni és csupán 22,5-ször nagydolgozni, ami valóban kissé kevés. Külön dicséretben részesítem a szökőévek számításba vételéért, amiért egyszersmint szocialista munka érdemrenddel jutalmazom:
Amennyiben SZALAI CSABA (Kaposvár) hatékonyan közreműködött, a jelvényt megosztva kapják.

És mivel a legutóbbi körkérdésben a népi demokrácia szabályainak megfelelően egyértelmű többséget szerzett a körkérdések iránti pozitív visszajelzés :P, adom is a következőt:

"Amikor a hetedik amerikai flotta hadihajói kikötöttek Petuski hajóállomásán, párttag leányzók ugyan nem voltak jelen, de ha a komszomolkákat párttagoknak tekintjük, akkor minden harmadik lány szőke volt közülük. A hetedik amerikai flotta indulásakor a következő derült ki: minden harmadik komszomolkát megerőszakolták, minden negyedik lányról, akit megerőszakoltak, kiderült, hogy komszomolka, minden ötödik megerőszakolt komszomolka szőke volt, és végül minden megerőszakolt szőke lány a Komszomol soraiból került ki. Ha Petuskiban összesen 428 leányzó van, találd ki, hány párton kívüli barna hajú lány maradt érintetlen közülük?"

Megjegyzem, azon pár elenyésző és jelentéktelen mennyiségű másként gondolkozó, aki a málna általi halálta szavazott, nyilván nem volt tudatában választásának jelentőségével.
A málna ugyanis amellett, hogy kellő mennyiségben fulladásos halálhoz vezet, a kis magdarabkák ráadásul irritáló módon megakadhatnak a torokban.
Ennyi mostanra.