Megkésett bejegyzés: Szülinap, Halloween

Először is elnézést a több mint 3 hetes szünetért. Az azóta történteket 3 nagy témakör köré tudnám csoportosítani: szülinap, Halloween, és egy kanadai körút. Ez utóbbi egy külön bejegyzést kap a mostani után.

Szülinap

A szülinapom előestéje (okt.29.) a már oly sokszor említett mozzanattal indult:
2 csaj jött értünk kocsival :-)

A két csaj ezúttal Caneel (Subi barátom conversation partnere) és a barátnője Johanna volt. A "mi" pedig Subit és engem takar. A két lány meginvitált bennünket egy vacsorára Portsmouthba, és mint kiderült olyan jól értesültek voltak, hogy tudtak a másnapi szülinapomról, így ennek okán az aznapi italfogyasztásomat ők állták :-). Egy mexikói étteremben elfogyasztott vacsora után egy ír étterem-kocsmában kötöttünk ki, ahol egy születésnapi üdvözlőkártya mellé egy "tortát" is kaptam (valami desszertféle volt, amit 4-en megettünk és finom volt ;-) ). Nagyon kedves volt tőlük, meg is köszöntem ahogy illik.

Másnap, okt.30-án éppen péntek volt, így szinte magától adódott, hogy el kell menni valamelyik Main street-i kocsmába inni egyet-kettőt erre.
A koliban októberben indult egy "Stall Street Journal" nevű egyoldalas magazin (Stall = itt: WC fülke), ahogy a neve is mutatja ez a WC/fürdő falára kiragasztott egy oldalból áll, és közérdekű információk vannak rajta a koli és egyetem életéről. Hasonló a VPK-ban (építős kolesz) található "Kikapcs" magazinhoz. Amiért ezt felhoztam az az, hogy ezen az egy oldalon többek közt listázva vannak a koli szülinaposai, névvel-szobával ellátva. Így annyira nem kellett reklámozni, hogy szülinapom van, többen "maguktól" is tudták :-)
A kedvenc ír kocsmánkban összeverődtünk elég sokan, és az iszogatós-bulis este menetét csak a szokásos hajnali 1 órás zárás terelte más mederbe, gyakorlatilag a koliszobákba.
A társaságból megemlítek pár nevet, akik a későbbiekben még előjönnek, és időközben jó barátaink lettek.
Nőké az elsőbbség, így egy francia csajszival, Francoise-al kezdem. Ő egy 21 éves dijon-i leányzó, és franciát tanít itt az egyetemen. Élénk, bulizós alkat, valamint aranyos franciás-brites akcentussal beszél :-).
Michael egy német cserediák Karlsruhe-ból. Jófej, gépészmérnök és szintén partyarc, neki meg hamisítatlan németes akcentusa van, akárcsak a drezdai Robert honfitársának, aki meg ping-pong őrült.
A társaság egyik egyénisége Ien, az amerikai srác, aki meglehetősen mulatságos lesz pár pohár után, ez nagyrészben a cukorbetegségének tudható be.
Az est egyébként Robert szobájában folytatódott, sokáig iszogattunk, aztán mindenki nyugovóra tért. Pár kép készült, ezek megtekinthetőek itt. Sajnos a koliban bulizni már nehezen lehet, elég szigorúan vagyunk fogva minden téren. Ilyen itt az amerikai studentlife.


Halloween

A Halloween itt egy majdnem karácsony szintű ünnep. A megelőző időszakban szépen mindenki elkezdi dekorálni a háza táját, a kirakatokban megjelennek a kivágott tök-fejek, az étkezőkben a mű pókhálók és mű vérfoltok ellepik a kajás pultokat, és még az egyetemen a tanárok ajtaján is fel-feltűnik egy-két marha nagy műpók.
Az eseményt (okt.31) megelőző héten esténként már jelmezes alakokat látni az utcán és a szórakozóhelyeken, ahogy közeledünk a nagy naphoz, egyre többet.
És aztán mindez a szombat estében teljesedik ki, amikor is mindenki - vagy legalábbis a bulizós nagy többség - elindul keresni valami bulit.

A mi kis társaságunk is hasonló gondolatokat forgatott a fejében. Egy kis melegítés után terveztünk elmenni valamelyik fő utcai buliba. Természetesen valami jelmezt illett összeszedni, és mivel nekem volt egy "super pimp" (pimp = strici) feliratú hollandiában vett trikóm, ez megadta a kellő ihletet ahhoz, hogy ezen a vonalon induljak el a jelmez tervezésében. Egy kis utánajárás után Ken-től, a ghánai majdnem szomszédomtól szereztem egy lila zakót, Andristól - az amerikai magyar barátunktól kaptam némi fuksz kiegészítést (a sörnyitós gyűrű nagy sikernek örvendett!), valamint Caneel, aki egyébként egy ékszer boltban dolgozik szerzett nekem fillérekért mű-aranyláncot.
Az eredmény ez lett (itt még lánc nélkül):


Amúgy sok fotó nem készült, inkább buliztunk, ezt a keveset is Guanwen, kínai barátom készítette rólunk. (Maradék itt.) Azt est egyébként semmi extrát nem tartogatott, a forgatókönyv a szokásos volt: iszogatás a koliban (mint tudjuk máshol igen drága), látogatás a fő utca bulihelyein, 1 órakor zárás (botrány sztem, hogy Halloweenkor is), majd folytatás a koliszobákban.
Összegezve persze jól éreztük magunkat, és kertelés nélkül mondhatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb amerikai Halloween-je :-)