Először is pár szó az előző körkérdésről:
A jó válasz az "Igen." volt. Köszönöm a bejött szavazatokat, ajánlom figyelmetekbe az újat!
Vigyázat, csak 1 jó válasz van. Rávezetésnek annyi, hogy próbáljuk meg elképzelni egy teljes marék málna veszélyeit.
És most a beszámoló:
Az elmúlt hét elég sűrű volt, főleg tanulmányilag, ezért nem volt időm semmi bejegyzést készíteni. Ez egyébként 2 zh-t jelentett (valamint jópár házit, de ez megszokott), az egyik Transportation Engineering and Planning-ből volt, a másik Bituminous Materials and Mixtures-ből.
A könnyebbnek az első látszott már előre is, az is volt, remélem jól sikerült, egyedüli problémát a tizenvalahány kérdésből a 8-9 kifejtendő okozott, ugyanis az angolul való írás és fogalmazás még nem megy olyan gyorsan, ahogy az anyanyelvieknek. De ennek ellenére csak 10 pontról tudok, mint időhiány miatti veszteség, a többi válasz remélem megfelelő nagyjából. A zh 100 pontos volt.
A másik, a bitumenes zh már keményebb dió volt, sok rákészülést igényelt, amit azonban nem sikerült összehozni, ugyanis 1 nap volt a 2 zh között, és amikor az esti tanulásomat egy rövid pihenéssel akartam megszakítani a hajnali folytatás jegyében, hát sikerült szépen elaludni s csak reggel a zh előtt nem sokkal felkelni. Így kissé hiányos ismeretekkel mentem be, de szerencsére este még az elalvás előtt sikerült pár olyan dolgot megtanulni, amit pont kérdeztek, így remélem a nagyon rossznál egy fokkal jobb lesz. Meglátjuk.
Ezzel azonban kicsit előreszaladtam, és kihagytam a múlt szombat fő eseményét. Most pótlom.
Előzetesen már említettem a new hampshire-i sörfesztivált, a BrewNH -et ("brúenédzs", ami remekül rímel az egyetemünk rövidített nevére: UNH azaz "júenédzs" :-) Hát nem vicces? hahaha).
Nos jelentem, ott voltunk (én azt a sört tartom a képen, amihez nem tartozik látható arc).Andris is eljött Artum nevű jófej, orosz sörszakértő barátjával, meg még 2 másik sráccal. A rendezvény alapvetően jól sikerült, de azért nem hasonlítható össze egy Oktoberfest-tel, noha még azon sem volt szerencsém részt venni. Először is nem voltak annyian, max. 1500fő lehetett a délután 5-8ig tartó 3 órás rendezvényen, ahol new england sörfőzdéinek és söreinek színe-java képviseltette magát. Említettem a korább erről szóló bejegyzésben, hogy csak 3oz-os poharunk volt (kicsit több mint egy deci), ez a belépőhöz járt, csak ebből lehetett sört inni, pontosabban kóstolni. A korábbi bejegyzésben felvetett problémánál (t.i. hogy hányszor kell újratöltetni a kis kóstolópoharunkat, hogy megérje a kifizetett belépő ára) elfelejtettem leosztani a sorbanállási tényezővel. Ez ugyanis keresztülhúzta a 37 kóstolásra vonatkozó számításainkat. A jelenséget csak erősítette a 10 percenként rákezdő eső, ami a nem túl nagy sátrak alá kényszerítette a népet, még nagyobb tömeget és sorokat gerjesztve.
Egyedüli vigaszom, hogy a sörök jó minőségűek voltak, és ez pozitív mértékben korrigálja a számításaimat, ugyanis ezeknek valszeg nem 4 dollár a pintje, hanem több, 5-6 dollárra tippelnék.
Mindezzel együtt azonban jól éreztük magunkat, így mindenképp megérte, tekintve hogy a következő években úgysem jövünk errefelé.
A nap azonban nem ezzel ért véget, ugyanis a 8kor végződött sörfeszt után igencsak party hangulatban voltunk, így beljebb sétáltunk Portsmouthba,
az est megfelelő folytatásának reményében. Így kerültünk be a Portsmouth Brewery-be,ami a nevének megfelelően Portsmouth város helyi sörfőzdéje. Itt is "kóstoltunk" egy kicsit (de itt már rendes pintet), majd átnéztünk az utca másik oldalán lévő kocsmába, hogy az ottani kínálatot is megkóstoljuk. A terv kivitelezése közben belebotlottunk (inkább ő botlott belénk) egy leánybúcsúját ünneplő hölgybe és társaságába, aki pusztán az ilyenkor szokásos feladatai teljesítésén munkálkodott (scavenger hunt), amikor is megkért minket, hogy valamelyikőnk (Subi, Áron, András vagy én) ugyan adja már neki az alsógatyáját. A dolog ott bukott meg, hogy ő magának nem kellett volna jelen lennie az eseménynél, ezzel kiváltva mindegyikünkben az addig folyamatosan inflálódó alsógatyánk értékének exponenciális felfutását és a megválás szándékától való teljes elzárkózást.S mivel közben még a sörünk is elfogyott, ott is hagytuk a helyet, visszatérve egyetemünkre, ahol Andris barátunk tapasztalt vezetése mellett egy Libby's nevű kocsma-szórakozóhelyen találtuk magunkat, aminek eddig csak a "kocsma" profilját ismertük. Azonban a kétszintes létesítménynek alul akadt egy táncparkettje, ahol - természetesen újabb kóstolás után - megpróbáltuk magunkat belopni az amerikai lányok szívébe.
Itt most megállnék az est mesélésében, legyen elég az, hogy végre sikerült találni egy partyhelyet Durhamben, nagyjából egy helyi "Drönk"-öt, annyi különbséggel, hogy itt több a nő. Ez mindannyiunknak erőt és kitartást adott a félév folytatásához. Az est publikus részéről a fotók megtalálhatók itt.
Az ezutáni időszakban a már fent részletezett ZH-kra tanultam (vagy nem tanultam), említésre méltó esemény a magyar U20-as fociválogatott meccseinek nyomonkövetése volt.
Aki nem tudná ugyanis, a 20 éven aluliak FIFA által Egyitpomban rendezett világbajnokságán kis hazánk válogatottja jelenleg a legjobb 4 között van, ilyen eredményt magyar válogatott FIFA rendezvényen utoljára 1954-ben ért el.
Rendben, hogy ez csak az U20, de néhány év múlva ők lesznek a magyar válogatott, ami igencsak reménytkeltő.
A meccseket (eddig jobb ötletem nem lévén) az indexen követtem, de a ghánai barátom, Ken már ajánlott egy oldalt ahol online tudom nézni, így a keddi Magyarország-Ghána elődöntőt már együtt nézzük :-).
Ezen meccsekhez kapcsolódik az első amerikai lógásom, ugyanis a keddi magyar-cseh meccs noha pont végetért volna a délutáni órám kezdete előtt, azonban a hosszabbítás már belelógott, s mivel a fiúknak szüksége volt a szurkolásomra, tudtam, hogy nem hagyhatom cserben őket. Az eredmény ezt az elképzelést igazolta, a fiúknak (és persze szurkolásomnak) köszönhetően tizenegyesekkel 4:3-ra vertük papíron jobb ellenfelünket!
A pénteki magyar-olasz horrormeccset édesapám sms-közvetítése segítségével izgultam végig a Walmart-os bevásárlás közben. (3:2 ide hosszabbításban!!!)
- beszámoló első rész vége -
(ugrás a 2.-ra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése