"Már megint lazac!..."

Ismét eltelt egy munkahét, esemény és házidús, ahogy az szokott lenni (főleg az utóbbi tekintetében). Mi is történt? Kezdjük az elején.

Még vasárnap este, Courtney (kinti salsapárom) felhívta a figyelmünket, hogy az egyetemi filharmonikus zenekar tart egy koncertet "Hungarian Dreams" címmel. A zenekar tagjai egytől egyig a UNH hallgatói, ugyanis ilyen szak is működik errefelé.
(Megjegyzem, a mellettünk látható képnek semmi köze nem lesz a mondandómhoz, csupán Áron albumában találtam és mivel nekem eddig nem voltak meg gondoltam berakom őket. Eleve jobban néz ki egy bejegyzés ugyanis, ha képpel indul. Magasabb az elolvasási kedv. Amúgy ezen épp az új sálamra mutatok:-) )
A koncertre visszatérve egész jó volt, játszottak Kodálytól Háry János Suit-et, volt Brahms Magyar táncok, meg egyéb más zeneszerzők magyar kultúrához kapcsolódó darabjai. Akit érdekel a program, megnézheti itt.

Másnap - szintén Courtney felhívására - elnéztünk délelőtt az egyetemi sportcentrumba, ahol 3 dollárért bérelt korcsolyával 1 órát korizhattunk a jéghokipályán. 4-en mentünk, (Courtney, Subi, Áron meg én) és rajtunk kívül csak egy profi jégtáncos csajszi ugrált ott, szóval ideális körülmények voltak ahhoz, hogy nyilvánosságtól mentesen kiszerencsétlenkedjem magam a korcsolyát vagy 5 éve nem látott lábaimmal. Áron azonban videót csinált minderről, íme:


Érdekes egyébként, hogy a jólét mire tudja rávinni az embert. Mint említettem volt, mesés és viszonylag nagy választék van a dinning hallokban kaja terén, ehhez kapcsolódik a címben elhangzott mondat is.
Én alapvetően kedvelem a lazacot. Nem vagyok nagy halevő, a különösen "halízű-szagú" halakat annyira nem kedvelem, de egyébként ha nincs más, megeszem. A lazac ilyen szempontból még jobb, mert jól elkészítve szinte fel sem ismerné az ember, hogy halat eszik. Kedvelem is emiatt. Azonban ha igazán éhes vagyok, nem halat eszem, ugyanis könnyű étel lévén nem laktat annyira, mint ahogy azt a helyzet megkívánná. Ilyenkor rendesen valami húsfélét választok, hasonlóan tápláló körettel.
A rendelkezésre álló ételek címkézve vannak, vagyis meg vannak nevezve, hogy mik azok és miből készültek. Estefelé azonban, a nagy vacsihullám levonulta után (itt 6-7 között van csúcsidő, mi ehhez képest későn eszünk f8-8körül), amikor mi szokásosan elindulunk enni, ezek a névtáblák helyenként hiányozhatnak. Ekkor a szemünkre ill. orrunkra lehet hagyatkozni a kaja azonosításában. Itten a lazacot pedig annyi féle képpen csinálják, hogy gyakran nézi az ember valami egyéb húsnak. Ez pedig oda vezetett, hogy többször volt már alkalmam erősen korgó gyomorral lazacot kivenni, aminek a fent leírtak miatt nem örültem különösebben.
Ezen a héten pedig, halmozottan sikerült beleessek ebbe a csapdába, ugyanis hol valami sajtszósszal volt leöntve, hogy valami mással eltakarva, de mind-mind lazacot sikerült kiszedni, természetesen farkaséhes állapotban. Ekkor hangzott el a kívülálló szemével nézve különös mondat:

"Már megint lazac!..."
(a kép csak illusztráció)Eleinte mondom jól van, hát a lazacot azért nem hagyjuk ott, ha kivettem, meg is eszem. De a többedik alkalom után a lazac elveszti minden különlegességét (lévén hogy szinte minden héten van, akad hogy többször is) és csupán egy hal lesz a sok közül, ami - amerikai felebarátaink példájából merítve - akár nagy mennyiségben is "kidobásra ítélhető". A szívem szakad ilyenkor, de hát ha egyszer nem esik jól, nem erőszakolom le a torkomon.
Most talán többen furán néznek rám, de higgyétek el, szerintem ti is így éreznétek egy idő után itt.

Más:
Szeretnék itt reagálni a múltkor feltett kérdésre Alekszej Sztahanov élmunkás anyagcseréjét illetően. KOLLER ANDRÁS (Székesfehérvár) helyesen írta, hogy főhősünk egy évben 1370-szer jár kisdolgozni és csupán 22,5-ször nagydolgozni, ami valóban kissé kevés. Külön dicséretben részesítem a szökőévek számításba vételéért, amiért egyszersmint szocialista munka érdemrenddel jutalmazom:
Amennyiben SZALAI CSABA (Kaposvár) hatékonyan közreműködött, a jelvényt megosztva kapják.

És mivel a legutóbbi körkérdésben a népi demokrácia szabályainak megfelelően egyértelmű többséget szerzett a körkérdések iránti pozitív visszajelzés :P, adom is a következőt:

"Amikor a hetedik amerikai flotta hadihajói kikötöttek Petuski hajóállomásán, párttag leányzók ugyan nem voltak jelen, de ha a komszomolkákat párttagoknak tekintjük, akkor minden harmadik lány szőke volt közülük. A hetedik amerikai flotta indulásakor a következő derült ki: minden harmadik komszomolkát megerőszakolták, minden negyedik lányról, akit megerőszakoltak, kiderült, hogy komszomolka, minden ötödik megerőszakolt komszomolka szőke volt, és végül minden megerőszakolt szőke lány a Komszomol soraiból került ki. Ha Petuskiban összesen 428 leányzó van, találd ki, hány párton kívüli barna hajú lány maradt érintetlen közülük?"

Megjegyzem, azon pár elenyésző és jelentéktelen mennyiségű másként gondolkozó, aki a málna általi halálta szavazott, nyilván nem volt tudatában választásának jelentőségével.
A málna ugyanis amellett, hogy kellő mennyiségben fulladásos halálhoz vezet, a kis magdarabkák ráadásul irritáló módon megakadhatnak a torokban.
Ennyi mostanra.

Party Freedomban, illetve a campus ősszel

Szombat este Hana, a már említett cseh csajszi elhívott minket Freedomba, a hostfamilyjének a családi nyaralójába, hivatalosan a "szülinapi" bulijába. A dolog érdekessége, hogy a szülinapja valamikor szeptemberben volt, így inkább csak egy sima buliról beszélünk. Freedom egyébként egy kis falu északra New Hampshireben, a White Mountains alatt van még, közel a maine-i határhoz, és gyakorlatilag egy dzsungelben található (mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja), amit csupán tavak szakítanak meg. Gyönyörű hely, különösképp ősszel.


Nagyobb térképre váltás

A résztvevő emberek létszáma nem volt hatalmas, Hana nem túl rég óta van kint az USA-ban valamint nem is hallgató, így érthető hogy nem szedett még össze egy kocsmányi havert. Foglalkozásából adódóan (mégegyszer: egy babysitterről van szó) főleg kollégáit ismeri, vagyis a környéken dolgozó au-pair-eket. Így jött el Alma a bosnyák leányzó, aki múltkor vitt minket a White Mountainsbe (és most már a nevét is tudjuk), Tanja Németországból (Kiel), Hana egyik cseh ismerőse Bostonból aki hozott még két srácot, egy Artur nevű lengyel babyszittert, illetve Jay-t aki noha tajvani születési, de már több mint 20 éve itt él Amerikában. A nem túl nagy kompániát a magyar különítmény egészítette ki, Áron, Subi, András meg én.

Azt már említenem sem kell, hogy ismét két lány jött értünk kocsival (ezúttal kettő kocsit is hoztak), hogy elvigyenek Freedomba. A helyhez kb. 1 órás út vezetett. Érkezés után este a sötétben nem realizáltunk, hogy egy tóparti hatalmas házról van szó, úgy ítéltük meg, hogy nem egy szegény hostfamilyje van Hanának, ha ezt fenn tudja tartani.
A buli egész jól sikeredett, Andris elhozta a Guitar Hero nevű játékát, ami mindig jól jön egy buliba, vittünk pipát is valamint jókat derültünk Subi barátunk többféle helyen és időben felvett alvós pozícióin :-). Természetesen minderről képek is vannak, itt.


Ezenkívül más említésre méltó nem történt a hétvégén, hacsak nem vesszük annak azt, hogy vettem egy nagyon pöpec téli kabátot, 225dollárról leárazva 118-ra. Még így sem a legolcsóbb, de azt hiszem hogy hosszútávon visszahozza az árát, ugyanis nagyon jó meleg, és praktikusan hordható, sál sem kell hozzá, teljesen vízálló, szóval nagyon jó lesz, úgy érzem.

Szombaton, mielőtt elindultunk volna a buliba, nagyon szép napos időnk volt, így csináltunk egy "Campus ősszel" fotósorozatot a gyönyörű színekről. A linkre kattintva az album elérhető, íme pár ízelítő belőle:

Helyzetjelentés

- A bejegyzéshez annyi az előszó, hogy most itt este 10 múlt, de mára házikészítés miatt csak 1 órát aludtam, és ez a "pihentség" helyenként előbújik az irományban. Csak hogy senkit se érjen sokként. -

Kezdjük a szintén "pihent" találós kérdéssel:

Mi a teendő, ha valaki megtámad egy marék málnával?
A helyes válasz természetesen a tigris eleresztése volt, erre a többség (57%) ráérzett, vagy csak néz Monty-t :-). A magyarázat ebben a linkben van elrejtve, ékes ángélus nyelven.
Aki rögtön visszahőkölne ennek hallatán, annak röviden összefoglalom:

-"Málnatámadás esetén eresszük el a tigrist. A tigris előnye, hogy nem csak a támadót eszi meg, hanem a málnát is. Viszont barack ellen nem vethető be, oda már egy krokodil kell."
Remélem mindenki egyből a fejéhez kapott ezek olvasása után a jól megszokott "hogyisnemjutottazeszembe!" felkiálltással... ugye, ugye? :-)

A következő találós kérdést a karakterkorlát miatt sajnos nem tudom szavazásos formában közzétenni, így itt jelenítem meg, a válaszokat komment formájában lehet eljuttatni a bejegyzés végén. Egyszersmint ez egy kissé szofisztikáltabb kérdéssorozat első fecskéje, még akár gondolkozni is lehet rajta! Íme:

Alekszej Sztahanov élmunkás naponta kétszer ment kisdolgozni és kétnaponta egyszer nagydolgozni. De amikor történetesen leitta magát, naponta négyszer kellett kisdolgoznia, nagydolgoznia pedig egyszer sem. Számold ki, hogy Alekszej Sztahanov élmunkás évente hányszor járt kisdolgozni és hányszor nagydolgozni, ha figyelembe vesszük, hogy évi háromszázhúsz nap részeg volt?

Malenkij agytorna elvtársak! :-)

És most a helyzetjelentés:

Na ez a hét elég húzós volt, annak ellenére, hogy csak ma voltak óráim, ugyanis kedden hétfői órarend szerint működtünk (értsd: nekem szünet), köszönhetően a hétfői Kolumbusz napnak. Ez a nap itt munkaszüneti nap, így ünneplik meg, hogy 1492 okt.12-én Amerika földjére lépett barátunk. ( el tudnám képzelni, hogy ez a nap az őslakosok körében általános gyásznap).
Bátor tette nekem is sokat jelentett, 6 teljes nap szünetet egybe, péntektől szerdáig.

A gond csak az volt, - mintha csak megérezték volna a tanárok, hogy ennyi szabadidőm van - hogy elég sok házit kaptunk, 3 tárgyból 4-et is csütörtökre. Az itteni professzorok nyilván még nem tudják, hogy a házifeladatok írásának időtartama nálam általában nem függvénye a mennyiségnek ( - a leadás előtt éjjel kezdetétől tart a leadás pillanatáig).

Azonban most büszke vagyok magamra, elsősorban azért, mert nem éjjel kezdtem nekik, hanem már szerda délelőtt (csoportmunka az egyik, így muszáj volt), ezért csak 3 teljes házit kellett a már említett intervallum alatt produkálni. Nick barátom és csoporttársam (ír srác, korábban említettem) meg is lepődött, amikor tegnap éjfélkor átjött hozzám, kezében nekem szánt kérdésekkel a házit illetően, mire én csak megmutattam neki az akkorra már egyébként akkurátusan előkészített (töküres) papírjaimat és ceruzámat, melyek csendéletként pihentek asztalomon, akcióművészetre éhesen. Nick hamar vette a dolgot, építőmérnök, hiába is... :P Az hogy választ remélt tőlem, annak tudható be, hogy múltkor bizony - mit ád Isten - ÉN készültem el előbb a házival mint ő, mely teljesen mellékesen majdnem hibátlan lett, magasan verve az övét. Na bumm, ha egyszer odakoncentrálok, akkor ilyenek tudnak történni ;-)

Ezek a házik amúgy magyar viszonylatban kicsiknek minősülnek, de gondolom az "expert"-ek ezt a puszta db/idő arány említésekor levágták. Noha persze még megvan a lehetősége annak, hogy az újvilági levegő vagy az étel zsenivé tesz/tett.

Apropó étel. Meséltem már, hogy milyen mesés körülmények állnak rendelkezésemre néhány kívánt kiló felszedésének a terén. Nos, noha mérlegre még nem is álltam, azt meg tudtam állapítani, hogy rajtam eddig bizony nem sok ragadt. Pedig azért igyekszem. Gyakorlatilag amennyivel többet vagy tápanyagdúsabbat eszem, az anyagcserém is ennyivel fokozza a működését, így az egyensúly fennáll, mégha dinamikusabb is. (mindezt teljesen egészséges keretek között, aki esetleg másra gondolt volna)

A salsa felől kérdeztek többen, így leírom a jelenlegi állapotokat.
A kezdeti lelkesedés a diákságban erősen alábbhagyott, a létszám a töredékére csökkent, ami nagyban betudható annak, hogy a tanár ingyen, jófejségből tartja az órát, így ha bármi kicsit is fontosabb dolga akad, akkor ez az első ami lemond, valamint töketlen szervezők nem voltak képesek egészen mostanáig egy rendes termet találni nekünk, így gyakran előállt olyan helyzet, hogy vagy 100 embert összesűrítettek egy 3,8 ember/négyzetméteres terembe, nehezítésképp oszlopokkal a közepén (csillebérci téli tánctábor, akinek rémlik:P, csak a terem feleakkora). Ilyen körülmények egy kezdőt teljesen elriasztanak, főleg a kezdő lányokat, ami nagy baj, ugyanis akkor még jelentős többségben voltak, így persze nem tudott mindenki fiúval táncolni, + túl sűrűn voltunk, + nem láttak az oszlopoktól, + még gyakran el is maradt az egész... Ezek eredményeképp tegnap már csak 30-40-en voltunk kb, de legalább most már rendes teremben! Ez is valami.
Azt, hogy ez milyen fajta salsa, nem sikerült kideríteni, de szerintem nincs is értelme.A 40es éveiben járható, mindig mosolygó filippínó tanárunk afféle "általános" salsát tanít, gyakorlatilag nagyon alapokat, amik végülis alkalmazhatók sok féle-fajta táncban, ennek a kezdők örülhetnek.
Amúgy a tanár jó arc, ilyen kevés ember között kiszúrt, hogy valahogy nekem könnyebben mennek a dolgok, úgyhogy már tudja a nevem és kiderült az is, hogy járt már Magyarországon! Alkalmanként egy-egy külön figurát mutat nekem tanítási szándékkal, szóval mint mondottam volt, jófej az ember :-)
Legutóbb pont bachataztunk, ez kivételesen nekem is hozott újat, ebből ugyanis eddig nem sok lépést tudtam, meg nem is volt a kedvencem.
Még az elején sikerült elrángatni Subit és Áront is táncórára a tengernyi leány ígéretével, ám a gyorsan és negatív irányba változó valóság Áront már visszavonulásra késztette, míg Subi lassan a parkett ördögévé avanzsál.
Valamikor lesz egy "ki mit tud tanítani" féleség a koliban, többen felvetették az ötletet, hogy taníthatnék salsát Courtneyval, aki az amerikai salsapárom nem hivatalosan. Meglátjuk, ha fokozottabb érdeklődést tapasztalok, akkor megcsináljuk.

Ha már a mozgásnál tartunk, meg kell említenem a squasht, amit mostanában ugyan épp hanyagolunk, de békeidőben heti 3szor elnézünk az egyetemi sportcentrum egyetlen és szinte mindig szabad squashpályájára, ahol 1-2 órát ütögetünk (Áron fejlődőképes), majd szaunázás után megkezdjük a napot. Mindezt természetesen "ingyen", a tandíjban benne vannak az ilyen alapszolgáltatások. (a tandíj, kaja, koli egy amcsinak kb 4 millió ft/félév!)
Azért írtam, hogy a pálya szinte mindig szabad, ugyanis itt a rocketball a népszerű játék, ez kívülről sok hasonlóságot hordoz a squasshal, de azért eltér. Akit érdekel a különbség, nézze meg interneten.

Na mára ennyit, én elfáradtam, majd legközelebb innen folytatom ha tudom.

Elmúlt hét összefoglalója 2.rész

- folytatás az 1. rész- től -

A hét csütöröki napján este, amikor már túl voltam minden zh-n, elmentünk egy koncertre Newmarketbe. Nem a mi ötletünk volt, meg voltunk hívva, ugyanis Subi barátom az egyetemi angol tanulás lehetőségeit kihasználva szert tett egy beszélgetőpartnerre (angol beszédkészség fejlesztése érdekében), aki meghívott minket a Gnarlemagne nevű kisebb hírnevű együttes fellépésére. Ő ugyanis személyesen ismeri az egyik tagjukat.
Szóval nevén nevezve a hölgyet Caneel, és barátnője Johanna csütörtök este kocsival felszedtek minket a kolinál és meg sem álltunk Newmarket-ig. ( - ugye észrevettük, hogy ismét egy alkalom, amikor bebizonyosodott, hogy jó döntés volt NEM venni kocsit... - )

A koncert egy régi templomból átalakított szórakozóhelyen volt (Stone church), kicsit furcsa volt így belépni, de belül már teljesen szórakozóhely kinézete volt, kényelmesebben is éreztük magunkat. Az együttes egyébként egész jól nyomta, élvezhető számaikra (pl. ez is az) ugráltunk, illetve táncos becsületemet nem kockáztatva pörgettem lányokat. Az eseményre szintén eljötte Andris és Artum, ugyanis ismerték barátokon keresztül a minket meghívó lányt is.

A pénteki magyar-olasz meccset már említettem, legfeljebb azt tenném még hozzá, hogy a Walmartos bevásárlás során vettünk felmosó szettet, így a szobánk tisztántartásában új fejezet kezdődött el.

Szombaton pedig célba vettük New Hampshire nevezetes kirándulóhelyét, a White Mountains-t. Nem egyedül tettük, egy Hana nevű cseh csajszi volt az ötletgazda, vele egy angolra járunk Subival, így ismertük meg.
Hana babysitter-kedik Durhamben, és ami fontos, hogy a host family-jétől (a családtól akinél dolgozik) megkapta az egyik kocsijuk használati jogát, így ezen lehetőséggel élve előszeretettel kirándulgat hétvégén.
De hogy jobb legyen a kép, elhozta egy bosnyák, szintén babyszitter barátnőjét, márcsak azért is, hogy megint leírhassam: ismét 2 csajszi jött értünk kocsival és szedett fel :-)
(és még mi akartunk kocsit venni...)

A nagy túra azonban nem lett olyan nagy, mint amire mi számítottunk. Elsőként a Winnipesaukee tavat látogattuk meg, ami a legnagyobb tó az államban, azonban tele van kicsi szigetekkel, így gyakorlatilag maga a tó nem látható be, és nem is látszik emiatt akkorának.

Nagyobb térképre váltás

Azért pár fotót csináltunk a partján, majd elindultunk a célunk felé, ami a Mt. Washington volt, a legmagasabb csúcs New Hampshireben (1918m).
Az első nehézségek az úton keletkeztek, ugyanis a főút, amely átvezetett a hegységen olyan forgalmas volt, hogy lépésben lehetett haladni előre. Emiatt gyors tervváltoztatás után egy másik csúcsot néztünk ki, a Mt. Chocorua-t, a maga 1056m-es magasságával. Érdekes, hogy itt sok földrajzi név az indián neveket hordozza magán. Például a hegyünk is egy ilyet viselt (nem beszélve a Winnipesaukee tóról), valalmint a hegyhez vezető út, a Kancamagus highway. Ez utóbbit mi csak "Kancamágus"-nak hívtuk és le kellett fordítsuk, amikor a két lány nem értette, hogy min nevetünk :-)
A csúcsra egyébként nem értünk fel, ugyanis kicsit későn kezdtük el a túrát, valamint a bosnyák csajszi elég lassan jött, ráadásul kényeskedett, szóval lassú volt az előrejutás. Nem akartuk kockáztatni, hogy ránksötétedjen visszafelé (hát még az ezzel járó várható hisztimennyiséget), így lemondtunk az egyébként nem túl messze lévő csúcs meghódításáról.
Remélem még egyszer azért lesz alkalmunk felmászni rá. Viszont a megtett út is gyönyörű volt, ugyanis az ösvény egy patak mellett vezetett, ami helyenként kisebb-nagyobb vízeséseket képzett, a domborzati viszonyoknak megfelelően.









A kirándulás többi képe itt található.









Hazaérve, az átélt kínok ellenszolgáltatása okán, el "kellett" menjünk bulizni a lányokkal Portsmouthba :-). A szokásos "két lány felszed kocsival" story után egy Wet bar nevű helyen találtuk magunkat, ami nem volt ismeretlen nekünk, de a zene aznap nem volt a legjobb, meg épp akkora partykedvem sem volt, így olyan "hűdenagy" buli nem kerekedett. De azért persze jól éreztük ott is magunkat, és örömmel tekintünk előre a következő szombaton megrendezendő házibulira, amit szintén Hana rendez szülinapja alkalmából :-)

Mindezek után módosítok az eddigi kijelentésemen, vagyis mégiscsak lehet itt bulizni, csupán ki kell tapasztalni, hogy mikor merre mi van /valamint kell 2 lány egy kocsival, de hát ez eddig egész jól összejött ;-) /

Elmúlt hét összefoglalója 1.rész

- Az iromány terjedelme okán valamint az olvashatóság megkönnyítése érdekében 2, azaz kettő részben foglalom össze az elmúlt heti eseményeket - a szerk.


Először is pár szó az előző körkérdésről:
A jó válasz az "Igen." volt. Köszönöm a bejött szavazatokat, ajánlom figyelmetekbe az újat!
Vigyázat, csak 1 jó válasz van. Rávezetésnek annyi, hogy próbáljuk meg elképzelni egy teljes marék málna veszélyeit.


És most a beszámoló:
Az elmúlt hét elég sűrű volt, főleg tanulmányilag, ezért nem volt időm semmi bejegyzést készíteni. Ez egyébként 2 zh-t jelentett (valamint jópár házit, de ez megszokott), az egyik Transportation Engineering and Planning-ből volt, a másik Bituminous Materials and Mixtures-ből.
A könnyebbnek az első látszott már előre is, az is volt, remélem jól sikerült, egyedüli problémát a tizenvalahány kérdésből a 8-9 kifejtendő okozott, ugyanis az angolul való írás és fogalmazás még nem megy olyan gyorsan, ahogy az anyanyelvieknek. De ennek ellenére csak 10 pontról tudok, mint időhiány miatti veszteség, a többi válasz remélem megfelelő nagyjából. A zh 100 pontos volt.
A másik, a bitumenes zh már keményebb dió volt, sok rákészülést igényelt, amit azonban nem sikerült összehozni, ugyanis 1 nap volt a 2 zh között, és amikor az esti tanulásomat egy rövid pihenéssel akartam megszakítani a hajnali folytatás jegyében, hát sikerült szépen elaludni s csak reggel a zh előtt nem sokkal felkelni. Így kissé hiányos ismeretekkel mentem be, de szerencsére este még az elalvás előtt sikerült pár olyan dolgot megtanulni, amit pont kérdeztek, így remélem a nagyon rossznál egy fokkal jobb lesz. Meglátjuk.

Ezzel azonban kicsit előreszaladtam, és kihagytam a múlt szombat fő eseményét. Most pótlom.
Előzetesen már említettem a new hampshire-i sörfesztivált, a BrewNH -et ("brúenédzs", ami remekül rímel az egyetemünk rövidített nevére: UNH azaz "júenédzs" :-) Hát nem vicces? hahaha).
Nos jelentem, ott voltunk (én azt a sört tartom a képen, amihez nem tartozik látható arc).
Andris is eljött Artum nevű jófej, orosz sörszakértő barátjával, meg még 2 másik sráccal. A rendezvény alapvetően jól sikerült, de azért nem hasonlítható össze egy Oktoberfest-tel, noha még azon sem volt szerencsém részt venni. Először is nem voltak annyian, max. 1500fő lehetett a délután 5-8ig tartó 3 órás rendezvényen, ahol new england sörfőzdéinek és söreinek színe-java képviseltette magát. Említettem a korább erről szóló bejegyzésben, hogy csak 3oz-os poharunk volt (kicsit több mint egy deci), ez a belépőhöz járt, csak ebből lehetett sört inni, pontosabban kóstolni. A korábbi bejegyzésben felvetett problémánál (t.i. hogy hányszor kell újratöltetni a kis kóstolópoharunkat, hogy megérje a kifizetett belépő ára) elfelejtettem leosztani a sorbanállási tényezővel. Ez ugyanis keresztülhúzta a 37 kóstolásra vonatkozó számításainkat. A jelenséget csak erősítette a 10 percenként rákezdő eső, ami a nem túl nagy sátrak alá kényszerítette a népet, még nagyobb tömeget és sorokat gerjesztve.
Egyedüli vigaszom, hogy a sörök jó minőségűek voltak, és ez pozitív mértékben korrigálja a számításaimat, ugyanis ezeknek valszeg nem 4 dollár a pintje, hanem több, 5-6 dollárra tippelnék.

Mindezzel együtt azonban jól éreztük magunkat, így mindenképp megérte, tekintve hogy a következő években úgysem jövünk errefelé.
A nap azonban nem ezzel ért véget, ugyanis a 8kor végződött sörfeszt után igencsak party hangulatban voltunk, így beljebb sétáltunk Portsmouthba, az est megfelelő folytatásának reményében. Így kerültünk be a Portsmouth Brewery-be,ami a nevének megfelelően Portsmouth város helyi sörfőzdéje. Itt is "kóstoltunk" egy kicsit (de itt már rendes pintet), majd átnéztünk az utca másik oldalán lévő kocsmába, hogy az ottani kínálatot is megkóstoljuk. A terv kivitelezése közben belebotlottunk (inkább ő botlott belénk) egy leánybúcsúját ünneplő hölgybe és társaságába, aki pusztán az ilyenkor szokásos feladatai teljesítésén munkálkodott (scavenger hunt), amikor is megkért minket, hogy valamelyikőnk (Subi, Áron, András vagy én) ugyan adja már neki az alsógatyáját. A dolog ott bukott meg, hogy ő magának nem kellett volna jelen lennie az eseménynél, ezzel kiváltva mindegyikünkben az addig folyamatosan inflálódó alsógatyánk értékének exponenciális felfutását és a megválás szándékától való teljes elzárkózást.
S mivel közben még a sörünk is elfogyott, ott is hagytuk a helyet, visszatérve egyetemünkre, ahol Andris barátunk tapasztalt vezetése mellett egy Libby's nevű kocsma-szórakozóhelyen találtuk magunkat, aminek eddig csak a "kocsma" profilját ismertük. Azonban a kétszintes létesítménynek alul akadt egy táncparkettje, ahol - természetesen újabb kóstolás után - megpróbáltuk magunkat belopni az amerikai lányok szívébe.
Itt most megállnék az est mesélésében, legyen elég az, hogy végre sikerült találni egy partyhelyet Durhamben, nagyjából egy helyi "Drönk"-öt, annyi különbséggel, hogy itt több a nő. Ez mindannyiunknak erőt és kitartást adott a félév folytatásához. Az est publikus részéről a fotók megtalálhatók itt.

Az ezutáni időszakban a már fent részletezett ZH-kra tanultam (vagy nem tanultam), említésre méltó esemény a magyar U20-as fociválogatott meccseinek nyomonkövetése volt.
Aki nem tudná ugyanis, a 20 éven aluliak FIFA által Egyitpomban rendezett világbajnokságán kis hazánk válogatottja jelenleg a legjobb 4 között van, ilyen eredményt magyar válogatott FIFA rendezvényen utoljára 1954-ben ért el.
Rendben, hogy ez csak az U20, de néhány év múlva ők lesznek a magyar válogatott, ami igencsak reménytkeltő.
A meccseket (eddig jobb ötletem nem lévén) az indexen követtem, de a ghánai barátom, Ken már ajánlott egy oldalt ahol online tudom nézni, így a keddi Magyarország-Ghána elődöntőt már együtt nézzük :-).
Ezen meccsekhez kapcsolódik az első amerikai lógásom, ugyanis a keddi magyar-cseh meccs noha pont végetért volna a délutáni órám kezdete előtt, azonban a hosszabbítás már belelógott, s mivel a fiúknak szüksége volt a szurkolásomra, tudtam, hogy nem hagyhatom cserben őket. Az eredmény ezt az elképzelést igazolta, a fiúknak (és persze szurkolásomnak) köszönhetően tizenegyesekkel 4:3-ra vertük papíron jobb ellenfelünket!
A pénteki magyar-olasz horrormeccset édesapám sms-közvetítése segítségével izgultam végig a Walmart-os bevásárlás közben. (3:2 ide hosszabbításban!!!)

- beszámoló első rész vége -
(ugrás a 2.-ra)

Hunor keresztfiam 10. szülinapjára

Kicsit megkésve kívánnék Keresztes Hunor keresztfiamnak boldog 10. születésnapot, egyszersmind szeretettel üdvözölve őt a 2 számjegyűek népes táborában, amelyet még legalább 90 évig nem fog elhagyni :-)
Remélem ezzel sikerült elnyerni a "legmesszebbről kapott felköszöntés" 2009-es különdíját.
Én amikor 10 éves voltam, egészen pontosan 1996.10.30-át írtunk, és ennél nem sokkal többre emlékszem. (találós kérdés: Akkor vajon hány éves vagyok most, és mennyi mindez Fahrenheitben? )
Az egy napos késedelem a tegnapi sörfesztiválból adódott (majd ha Te is ennyi idős leszel Hunor, mint most én, meg fogod érteni...), és elmondhatom, hogy rendesen megünnepeltelek :-)

De hogy ne legyen ilyen száraz a felköszöntő, megtöltöm némi tartalommal:
- Hunor, az ajándékodat keresztanyádtól (aki nem tudná: a húgom) veheted át, ne te jelentkezz érte, majd ő odaadja, ha elérkezettnek látja az időt (vagyis sikerült végre megszereznie)! ;-)
Valamint ha a korod folytán elég tettrekészséget érzel magadban, kiszámolhatod az előző bejegyzésben leírt matematikai feladványt, de a sör helyett számolj inkább almalében.

Addig is fogadd szeretettel illusztrációkba öntött jókívánságaimat:



Schumacher is csak nézzen fel rád! ;-)















Ha nem látszana, ezen a képen épp egy Nóbel díjat vettél át...


















Ezt a képet meg azt hiszem nem kell kommenteljem :-)



BOLDOG 10. SZÜLETÉSNAPOT!!!!

Kicsit a hétvégéről

Ezen a hétvégén főleg itt leszek a környéken és tanulok a következő heti zh-kra, így nagyon valószínű, hogy megfog születni a mindennapokat leíró bejegyzés a nagy "tanulás" közepette.

Addig is újabb találós kérdést rakok fel, az előző * sikerén felbuzdulva (melyre rekord számú 30db válasz érkezett!!!), ezúttal valami mélyebb értelműt igyekeztem összerakni.

/* az előző kérdés szövege:
" N db aranyos kiskacsa sztochasztikusan konvergál egy, a feladat terével izomorf, majdnem teljes részgráfon. Ha a efölött értelmezett R reláció f primitív függvényét véve 3 iskolás 4 féle választ ad, akkor mi a különbség és a mitokondrium közt?" /


Az előttünk álló hétvégéről annyit, hogy szombat este lesz egy new hampshirei sörfesztivál Portsmouthban (http://www.brewnh.com/), amire hogy-hogy nem beneveztünk, így 25 dollárért 3 óránk lesz arra, hogy végigkóstoljuk 30 sörfőzde 90 termékét (valójában 29 sörfőzde és 96 fajta sör - megszámoltam ;-) ), az e célra kapott 3oz-os poharunkból, természetesen mindenből annyit és annyiszor, ahányszor csak akarjuk.
A 3 oz (ounces) tudjuk mennyi? Ha nem, akkor íme:

1 pint (ami itt US pintként értendő, a UK pint már más...) = 16 ounces, ami összesen 0,473 liter. (Vagyis a mi poharunk nem túl nagy, 0,88 decis lesz, ami kiábrándító lenne önmagában, ha nem lennénk tisztában az újratölthetőség korlátlanságával)
Ennyi űrmérték ismerettel gyakorlatilag el lehet lenni a mindennapokban, talán még a gallon fogalma kerülhet elő (természetesen US gallon).

1 gallon = 4 quart, és 1 quart = 2 pint, vagyis most már tudjuk mihez kötni a gallon fogalmát is: 8 pint vagyis 3,785 l.

De ha már említettem a UK űrmértékek eltérését, közlöm, hogy
1 UK pint = 20 ounces (ami literben 0,568), a UK gallonig pedig ugyanúgy jutunk el, mint a US mértékek esetében. A különbség csak annyi lesz, hogy 1 UK gall. = 4,543 l.

Mi tehát a US mértékegységeket használjuk értelemszerűen. De hogy a kedves olvasót is bevonjam az SI mértékegységrendszeren kívüliségbe, felteszem a következő kérdést:

Hány magyar sörnek megfelelő mennyiséget kell innunk a sörfesztiválon fejenként ahhoz, hogy kifizetődő legyen a részvételünk valamint ez hány db kóstolást jelent a 3oz-os poharunkból, ha tudjuk, hogy 1 US pint sör itt átlagban 4 dollár, valamint a belépő 25 dolláros árához hozzájön egy 3 dolláros netes kezelési költség? :-)

Én már természetesen tudom a választ, de kiszámolhatjátok és megadhatjátok commentbe a számadatot. Három, egymástól és az enyémtől jelentősen eltérő eredmény észlelése után újraszámolom a magamét is.
Szóval ennyit előre, közben bejött a szobámba Jack és kaján mosollyal az arcán kérdezi tőlem, hogy mikor megyünk vacsizni. A kaján mosoly jelzi, hogy Jack barátom tökéletesen tudatában van a vacsora utáni vizipipázásunk rendszerességével, s mivel ma ott volt velünk a doveri pipaboltban, tudja jól, hogy a mai menü: Jamaican Rum ízű dohány :-) .
Ennyit mostanra tehát, nagyon remélem, hogy a következő bejegyzés már a mindennapokról fog szólni.