Tanórák
A kirándulásunk után gyakorlatilag elkezdődött az első amerikai egyetemi hetem. Roppant szerencsémre a véletlenül összeszedett kurzusaim pont egy napra esnek, csak kedden és csütörtökön vannak óráim, és a reggel 8tól este 7ig tartó munkanapjaim is számtalan nagyobb szünettel szabdaltak, így azokba se halok bele.
A mellékelt épület a Kingsbury Hall, ebben található a mérnöki kar (College of Engineering and Physical Sciences), és így az összes órám is, kivéve az angolt.
Mindjárt az első nap első óráján (Transportation Engineering and Planning) a tanár csajszi kiszúrt a névsor olvasásnál, hogy magyar vagyok. Hát mondom ezt meg honnan szedte? Kiderült, hogy PhD-sként volt a BME-n pár hónapot, így felismerte a nevemben a magyar "sz" betűt. Ezek után egy hallgató kiscsaj is jelezte, hogy ő 1 évet járt a BME-re, és ecsetelte, hogy milyen jó hely az a Budapest, teljesen odavolt érte. Kicsit később odajött egy srác (Mark) is üdvözölni, hogy ő meg lengyel, noha 15 éve itt él. Nem rossz első amerikai tanóra, ugye érezzük? :-)
A következő kurzus (Bitumenous Materials & Mixtures) nem lesz a kedvencem, ezt már most érzem. Gyakorlatilag a tanár ír a táblára, mi meg próbáljuk leírni amit ő ír. Ha mindez magyarul menne, valószínűleg belehalnék előbb-utóbb, ugyanis mindez kb 8. általános szinten zajlik, a néni egész, kerek mondatokat ír a táblára. Nekem persze magyarként ez így segítség, mert legalább marhajól értem a dolgokat, de szegény amcsik... Egy ír sráccal kooperálok mostanság, hát ő sincs letaglózva a dologtól. Ő egyébként Nick, egy koleszban lakunk, de eddig nem sok mást sikerült kiszedni belőle.
Van még egy mérnöki tárgyam, Pavement Design. Ez még lehet, hogy jó lesz, eddig a betonpályákról magyarázott az előadó, ami nekem ugyan ismétlés, de remek nyelvtanulási alkalom.
És a pontot az i-re a nap végi 2 órás angolórám teszi fel. A 10 fős csoportot főleg keletiek alkotják Subi barátomat, egy cseh au-pair csajszit, és engem leszámítva. A tanár aranyos, roppant segítőkész, és jól teszi a dolgát. Legközelebb például a bostoni akcentust fogjuk kicsit átvenni, itt főleg ez járja.
Emberek a koleszban
Az első itt töltött hetünk végére beköltöztek az amerikai hallgatók is, így már igazi campus "feeling"-je van a helynek. Ennek megfelelően beindult az ismerkedés is, a következőkben megpróbálom bemutatni azt a pár embert, akit eddig megismertünk és valószínűleg többször előfordulnak még a félév során a blogban.
De még mielőtt megkezdeném az enumerációt, meg kell említenem az ismeretségek nagy részét létrehozó eszközünket, egy vízipipát. Történt ugyanis, hogy a múlt héten egy boltban megláttunk egyet, és kisebb tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megvesszük, gondolván ha ezzel kiülünk a kolesz elé (bent tilos a dohányzás), akkor biztosan könnyebben tudunk kapcsolatot teremteni. Nos, a pipa eddig remekül működik, ugyanis a felsorolandók nagy része a pipán keresztül került kapcsolatba velünk (és fordítva).
Kezdjük az egyik szomszédommal, Robbal. Ő egy chicagói (és mélyebb afrikai gyökerekkel bíró) srác, aki természetesen Obama rajongó. Sokat sakkozik egy Vincent nevű pennsylvaniai sráccal, akitől többnyire kikap, noha maga is jónak számít. Vince jófej, egy román papa és fülöp- szigeteki mama gyermeke, ezen kívül matektanárnak készül, s mint ilyen türelmes, képes szépen lassan beszélve társalogni, ideális beszélgető partner.
Szombaton beköltözött 2 szobával arrébb Jack, aki bostoni, és egy rendkívül vidám, party-arc gyerek. Velem egyből összehaverkodott, pusztán a szobák közelsége okán. Angol-filozófia hallgató, szeret tanítani, már jelezte is, hogy ha bármilyen angol problémám van, csak forduljak hozzá bizalommal. Ezzel már éltem is, és úgy érzem, nem először.
Nemrég ismertük meg Josh-t, aki Jack mellett a másik alkalmazott angol tanárunk lesz, legalábbis úgy néz ki. Josh lingvisztikát tanul, így előszeretettel javít ki bennünket a kiejtés terén. Tegnap például a "v" és a "w" közötti különbség jött elő. Én nagyon élvezem ezt, szerintem ez lesz az egyik ok, amiért itt sokkal jobban meg fogunk tanulni angolul, mint akármelyik európai erasmusos campusban.
További kellemes színfolt (szó szerint :-) ) a 2 szobával mellettem lakó Ken is, aki ghánai PhD hallgató, biokémia szakterületen. Mint eddig minden afrikai, ő is borzasztó kedves és sokat mosolyog, valamint erős afrikai akcentussal beszél, de azért érthető.
A szintünket (2nd floor) gazdagítja Khana, a floridai leányzó, ő általános iskolai tanárnak tanul, és mindenkit "sweetheart"-nak ill. "honey"-nak szólít, akit egy kicsit is ismer :-) Nem mellesleg velünk próbálta ki először a vízipipát, ami nagyon bejött neki.
További szintlakó Murillio, a brazil pszichológia PhD-s hallgató. Bevallása szerint csapnivaló brazil, ugyanis nem tud szambázni és focizni se valamint tökéletesen európai kinézete van. De mi azért szeretjük.
Ian barátunk rendszeres résztvevője az esti pipázásoknak, francia szakos hallgató, és van egy bazinagy teleszkópja, amivel már megmutatta nekünk a Jupiter 4 holdját, illetve a Hold krátereit hozta szinte kézzelfogható közelségbe.
Nem a szintünkön lakik, de valószínűleg még elő fog kerülni Courtney (hölgyemény), akit úgy ismertem meg, hogy beköltözése napján beköszönt a többnyire nyitva lévő ajtómon, és egy pár perces beszélgetés alatt kiderült, hogy ő is fog járni salsázni, így informálisan salsapáromnak tekinthető. Szerencsémre elég magas, és tavaly swing kurzusra járt, szóval merem remélni, hogy van érzéke a dologhoz :-)
Ezen kívül még sok ember van, akivel beszélőviszonyban vagyok/vagyunk, s hál'Istennek a körük bővül. Gyakorlatilag majdnem minden este új arcokkal futunk össze a kinti "pipázó asztal"-nál, illetve szerdánként van kávé-tea est a koliban (alkoholt nem lehet inni ugyebár, szóval ez van helyette), ami szintén jó lehetőség megismerni embereket a koleszból. Na de én igazából a salsát várom (jövő szerdától lesz), őszintén szólva már kezd nagyon hiányozni egy igazi salsabuli, úgyhogy remélem összejön ott is egy jó kis társaság. Az angoltanárom - aki szintén swingelt tavaly - azt mondta, hogy nagyon fognak örülni a salsások egy férfinak, mert itt a tengeren túl is inkább a lányok dominálnak a táncórákon - szerencsémre ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése