Boston után a Niagara felé vettük az irányt,
pontosabban Niagara Falls-ba. Ez a település a Niagara folyó mindkét oldalán megtalálható, de az egyik az USA-ban, míg a másik Kanadában van.
Mi az USA oldalon kezdtük a bejárást. A természeti környezet ezen az oldalon kevésbé beépített, ezt igyekeznek is a turista tudatára hozni, ugyanis a Kanadaiak toronyházakat építettek a maguk oldalára, hotelekkel, kaszinókkal (ld. lent).
Ám mindezek ellenére a kanadai oldal sokkal rendezettebb, ami mellett az amcsi rész szinte lepukkantnak tűnik. A vízesés szűk környezetét leszámítva semmi sem enged arra következtetni, hogy egy világnevezetesség mellett vagyunk. Sőt, a Niagara USA oldalán az Erie-tó felé füstölgő ipari létesítmények sorakoznak, gyakorlatilag a vízeséstől pár 100m-re kezdődően. Ez elég lehangoló volt.
Ennek ellenére maga a vízesés gyönyörű, főleg a kanadai oldalról.
A folyó a vízesés után egy kanyonban folyik, annak a partjáról indulnak a hajóutak a vízeséshez. A partra egy lift visz le, amelynek az afroamerikai kezelője kiszúrt bennünket, mint nem-amerikaiakat, és csodák csodájára nemcsak azt tudta, hogy hol van Magyarország, hanem még a "szia" és "köszönöm" kifejezéseket is tudta! Az nem derült ki, hogy honnan, de ez a lényegen nem változtat. Egyébként Frei Tamás módjára, még a kanadai oldalon lévő vizi vidámparkban (Marineland) is találkoztunk magyarokkal, valamint a vízesésnél is. Tényleg tele van velünk a világ :-)
Az amerikai oldalon kínálkozó körbevezetések mindegyike útba ejti a Niagara "múzeumot". Ez a kis épület, amit "múzeumnak" hívnak, igazából egy Gift-shop (ajándék bolt), ami miatt múzeumnak hívják az az, hogy ebben van kiállítva annak a néhány rivaldafénykereső és őrült embernek a hagyatéka, akik különböző eszközökön leugrottak a vízesésen. (a kanadai oldalon a víz nem sziklákra, hanem mély vízbe érkezik)
A voltak többen akik ebbe belehaltak, volt aki túlélte. A legmókásabb szerintem annak a fickónak az esete, aki miután egyszer leugrott és túlélte, kitalálta hogy mégegyszer leugrik, hogy ő legyen az első ember a világon, aki kétszer is leugrott. Igen ám, de a második próbálkozását annyira szétkürtölte, hogy amikor elindult a folyóhoz, a rendőrség már ott várta és egyből letartóztatta illetve pénzbírságolta. Hősünknek ez nem szegte kedvét, kitalálta hogy majd kora reggel, hajnalban fog ugrani, amikor a rendőrök még alszanak. Pechére üzemel a folyón egy erőmű, amelynek a zsilipei éjjel le vannak engedve, a víz vagy 50%-át visszatartva ezzel. Kora hajnalban még leendegett állpotban voltak, így emberünk az alacsony vízállás miatt megfeneklett a vízesés tetején a gumiszerű úszóalkalmatosságával:-). Onnan már a rendőrség halászta le ismételten letartóztatva és megbüntetve őt. De kitartásá siker koronázta, valahogy eljutott immáron negyedszer is a folyóhoz, és sikeresen leugrott, ezzel ő lett az első ember, aki kétszer ugrott le. Hírnevét és tettének nagyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy már azután sem tudtam a nevét, amikor említették.
Zárásnak néhány kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése