Kirándulás Portsmouthba

Az első kirándulásunkat hétfőn ejtettük meg a durhami főhadiszállásunkról, mégpedig a közeli Portsmouthba. Portsmouth egy kicsi város a Piscataqua river torkolata és az óceán környékén. 20ezren lakják az 1623-ban alapított városkát, amivel az egyik legrégebbi város az USA-ban.



Nagyobb térképre váltás

A térképen azért tűnik viszonylag nagy szürke foltnak, mert mellette üzemelt egy katonai repülőtér, ami mára a kornak megfelelően civil reptérré illetve irodaparkká alakult át. A csekély lakosságra meglepően nagy bevásárlóközpont kapacitás épült. K-mart, Macy's meg egy budaörsi Tesco méretű Walmart maradt meg bennem, de akadt még ezen kívül is nagyobb bevásárlóhely. Magyarázat lehet talán a Boston felől jövő 95ös autópálya közelségének, illetve a "general sales tax", vagyis ÁFA hiányának összhatása. Szerintem.

A városka egyébként nagyon szép, igazi angolszász kisváros, de azért a tipikus amerikai felsővezeték elrendezés erre is rányomta a bélyegét. Ez azt jelenti, hogy a főúton minden európai, de a mellékutcákban aztán össze-vissza lóg minden kábel. Természetesen mellékelek illusztrációt erről is később.

De kezdjük a széppel. Íme a főutca (Market st) illetve a főtér (Market square, ki gondolta volna...) részlete.



Gyakori jelenség továbbá Amerikában az olasz éttermek felcserélt nemzeti színhasználata, így találtunk meg a portsmouth-i főutcán is Joe bácsi "magyar" pizzériáját. Mellette a szerény városháza.


Továbbsétálva a főtérről a folyó felé kb 3 perc után elérjük a Piscataqua folyót, amelyen egy első világháborús emlékhidacska található. Nevezetessége, hogy reggel 7 és este 7 között félóránként a híd középső része felemelkedik 5percre, hogy a nagyobb hajók közlekedni tudjanak alatta. Mivel nincs nagy forgalom, ezért a félóránkénti lezárások ellenére csak akkor emelik fel ténylegesen a közepét, ha van várakozó hajó. Nekünk ez alkalommal nem volt szerencsénk, így csak én mondhatom el magamról, hogy láttam a felemelt hidat, mégpedig a campus felé menet szüleimmel, a portsmouth-i ebédünk során. A híd azért így is megért pár képet.


A kilátás a hídról a folyón felfelé, a 95ös autópálya és az 1-es főút hídjával.



Most jön a "város képekben" rovat.





És most amikor már többen azt hinnék, ez egy kis mézeskalácsvároska, vessünk egy pillantást a mellékutcákra. Persze még így sem egy gettó, csak az esztétikából egy csipetnyit visszavesz.



Ám hogy kicsit kellemesebb szájízzel hagyjuk magára Portsmouth-t, megejtem a bejelentést, hogy találtunk new hampshire-i sört! Több is létezik, én a "Red Hook Long Hammer IPA"-t ittam, egész kellemes. Csapolva, Áronnal a háttérbe így néz ki:



Sajnos Subi nem hozta magával az útlevelét, és az - amúgy lejárt - nemzetközi diákja alapján jogilag nem hihették el, hogy szombaton lesz 24 éves, így ő nem kapott sört sehol aznap. Az esetből mindenki levonta a tanulságot, útlevél nélkül nem mozdulunk sehova.

Bostontól a UNH campus-ig

Atlantic Cityből ismét Bostonba mentünk, ott töltve a campusba költözésem előtti utolsó napot. Mivel már jártunk itt, főleg vásárlással telt a nap, többek közt itt vettünk nekem egy Nikon coolpix S560-as digitális fényképezőgépet, amely inkább alkalmas méreténél fogva a félév során esetlegesen előforduló partik dokumentálására, mint az eddigi tükörreflexes Pentax a 18-55ös objektívével és a hozzátartozó felszereléssel. Ez azért valószínűleg minőségi változást fog jelenteni a képekben, ugyanis semmi nem érhet fel azzal a remek kis Pentaxxal... de igyekszem mindenesetre.

Annyi újdonság mégis akadt Bostonban, hogy kiderült, van egy '56-os magyar emlékmű, ami felett az - igaz külföldi kiadású - útikönyvünk elsiklott. Szerencsére egy bostoni családi barátunk felhívta erre figyelmünket, így pár képben bemutatom a Water és Kilby street sarki Liberty square-en található alkotást, amelyet a forradalom 30. évfordulójára emeltetett a helyi magyar egyesület.







A szobrot egy kansasi magyar egyetemi művészettörténész készítette és a következőképp néz ki: egy emberi fejeken, koponyákon álló, éppen eleső ember a lyukas zászlóval a kezében, aki felett egy (szabadságot jelképező ?) nő áll, egy újszülöttet tartva a kezében, a jövőbe vetett hit szimbólumaként. Kifejező. Mellette van pár tábla, leginkább Kennedy (akkor még szenátor) megemlékező szavai a forradalom első évfordulójáról (kép itt balra fent), mintegy magyarázat az amcsiknak, hogy kb képben legyenek.

Amúgy az új gépem nem tűnik rossznak, van pár vicces effekt rajta, és éjjeli képeket is viszonylag jól készít. Íme pár példa:

A Bostoni közpark névtáblája. A másikon vicces effekt: Boston, 1960 :-)



Boston este:






Bostonból 23-án elindultunk fel New Hampshirebe, ami kicsit több mint 1 órás utat jelentett, így már kora délután megérkeztünk a campusba. Gyors becsekkolás után fájdalmas búcsút vettem szüleimtől, akik siettek vissza Bostonba, hogy elérjék a repülőjüket.

Pár dolog a campusról. Elsőre feltűnik, hogy az egésze egy park-erdő, és közte vannak az épületek. A kollégiumomat Babcock Hall-nak hívják, és szerkezetében nem sokban különbözik a VPK-tól, pl. ez is betonból van, ami az első napok trópusi hőségében izzasztó volt. Légkondi nincs benne, csak ventillátort kaptunk. A szobák egyfősek, az enyém a 203-as, igazából kényelmes méretű. Az eddigi egyetlen zavaró tényező már rögtön a becsekkoláskor előjött. Ugyanis vettem egy 6os csomag sört a másik két magyar cserediák esti megérkezésére (őket később részletesebben bemutatom), és egyből az elején rákérdeztem a koli-stuffnál, hogy hol a hűtő, amibe tehetem őket. Zavart fejet vágva közölték velem, hogy alkoholizálni tilos a koli közös helységeiben, ilyen a közös hűtő is!!! Ez mellbe vágott, mert a koliban csak 21 éven felüliek lehetnek, vagyis mind ihatnak már az USA törvények szerint. Megoldás a szobában ivás illetve egy kishűtő beszerzése lesz. Addig is frissen vásárolt hűtött sörrel tartjuk magunkat életben.

Pár kép a campusról, ami eddig készült, a későbbiekben mindent részletesebben bemutatok.

Ez itt voltaképpen a BME "K" épületével megfeleltethető Tompson Hall (kvázi főépület), ebben található a rektori hivatal is.




Ilyen kis patak folyik át a campuson, melyre az alábbi, és ehhez hasonló fahidak épültek.





Íme a két BME-s sorstársam, Suba Gergely (Subi-22év), illetve Hamvas Áron (Zyron-25év). Mindketten infósok, életvidámak és jóval 21 év felettiek, így a közös pub-ba járást nem gátolja semmilyen jogszabály, ahol szerencsémre képesek vagyunk a nyomtatott áramkörökön kívül másról is értelmes eszmecserét folytatni. Ennek rendkívül örvendek.
Mellettük a kajáldánk épülete, erről még fogok külön kis bejegyzést ejteni, megéri.








Itt egy magyar szemmel szokatlan dolog: az egyetem területén kevesebb mint 100m-re egymástól ilyen "emergency" oszlopok találhatóak, melyeken akármilyen veszély vagy szükséghelyzet esetén megnyomható a nagy vörös gomb, de nem egy V2-est lő ki, hanem a rendőrséget értesíti. Sötétedés után kék fénnyel világít.




Gondolkoztunk, hogy mi legyen a neve, elsőre a "parafa" jutott eszünkbe, de mivel fémből van, így a "majrévas" lett a nyertes. Azonban én nyitva hagyom ezt a dolgot, akinek jobb ötlete akad, legyen szíves írja meg! A legjobbak között majd kisorsolok valamit, valamikor... :-)













Nem jártuk be az egész campust, ez majd holnap fog megtörténni az orientációs napok keretében, ellenben sétáltunk egy kicsit Durhamben, amiről a képeket fáradtság miatt csak legközelebb közlöm, a kolis képekkel együtt. Azonban az egyik boltban találtunk egy érdekes árucikket, ezt még felteszem. Monty Python rajongók és infósok figyelmébe ajánlom! :D

(SPAM = löncshús)

Atlantic City

Atlantic City egy keleti parti kaszinóváros New Jerseyben, az Atlanti Óceán partján. Ezen kívül viszont semmit nem tud. Este a hatalmas szállodák aljában sorakozó nyerő (statisztikailag inkább vesztő) gépeknél gyűlik össze a nép, vagy pedig az óceánparton kiépített sétányon hömpölyög. Ennek megfelelően az igazi arcát éjjel mutatja, mi pont akkora értünk oda. A szállás meglepően olcsó a város szívében is, csupán a 34% nyereményadó miatt fájhat az ember feje. Ez persze luxusprobléma, örülhetünk ha nyereménnyel hagyhatjuk el a végeláthatalan gépsorokat.
Nappal a város strandja vonzza az embereket, klasszikus széles, hosszú homokos strand, óceáni méretű hullámokkal. Természetesen indulás előtt bele kellett lépni a vízbe, erről később fotó is tanúskodik.


Kulturális tartalom híján egyből a "város képekben" rovatra ugrok.

Ez a Cézár szobor a Caesar hotel kaszinójában áll, megtestesítve az ideális hotelvendéget: addig gépezz, míg le nem kopnak az ujjaid! (ld. piros karikákkal jelölt rész a képen)















A legkülönbözőbb stílusú hotelek tarkítják a képet. Én sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutok a Taj Mahalhoz :-)








Egy kaszinó belülről. A többi is hasonló volt. A másik kép noha elmosódott, az "elindultam a lejtőn" címet viseli. 10 dollárt buktam... (jófajta 6db-os sör 7-9 dollár !!!)



Ilyen a város nappal a széles strandról


Itt meg büszkén állom a habok ostromát, teljesen okos módon egy finomoptikával dugig lévő fotóstáskával a vállamon...


Atlantic City voltakép egy szigetre, vagy lehet hogy szigetcsoportra épült (ld. térkép), több híd köti össze a szárazfölddel. Íme egyikük a megszokott amerikai méretekkel, de azért jól néz ki.


Nagyobb térképre váltás

Végezetül pedig egy érdekes jelenség: séta-horgászhajó! :-) Remekül látszik a botok erdeje. Kíváncsi lennék mennyi ideig tarthatott a végén az összeakadt damilok kibogozása.

Washington D.C.

Washington más, mint az eddig látogatott amerikai nagyvárosok.
Roppant rendezett, különösen legbelül érezni, hogy az ember egy világhatalom fővárosában jár.
Az utcák szélesek, az épületek nagyok, de nem magasságban, inkább széltében és egész normálisan néznek ki, szinte európaian.
Folyója a Potomac river, aminek a túloldalán már egy másik állam, Virginia terül el. A Pentagon például ott található.





Az egész város - természetesen - tervezett és a
kongresszus megrendelésére épült 1791.júl.16-tól kezdődően. A tervezője 4 quadránsra osztotta a területet, melyek a Kapitolium (~parlament) épületében találkoznak geometriailag. (ld ábra)
A Kapitolium, a város egyik jelképe, egy elég szép épület, régebbi mint a mi parlamentünk, hogy szebb-e, az már más kérdés. Mindenesetre nagyon büszkén mutogatják, 2008 óta föld alatti látogató központ várja a turistákat, természetesen reptéri minőségű biztonsági ellenőrzéssel együtt. Ez egyébként az összes látogatható épületre jellemző, se élelmet, se folyadékot nem lehet bevinni sehova, valamint az utcán is rengeteg rendőrt látni.





Maga a Kapitólium így néz ki elölről/hátulról, valamint amúgy, ha én is előtte állok. A képet egy kínai turista kollégám készítette, hát nem lenyűgöző?




















A város másik jelképe a Washington emlékmű, ami egy nagy obeliszk az első elnök, George Washington emlékére. Szerencsém volt, még azelőtt le tudtam fotózni, mielőtt a képen látható repülő beleszállt volna... (hoho:P) A másik kép korábban készült.

Ezt a házikót szerintem valahonnan mindenki ismerheti. Bemenni természetesen tilos és földi halandóként szerintem fizikai képtelenség. A mögötte lévő utcát amúgy épp aszfaltozták, a másik részén pedig egy Ahmadinezsád (iráni elnök) ellenes éhségsztrájk zajlott immáron 22 napja gondolom abban a hitben, hogy ha a az ENSZ szankciók, amerikai fenyegetések nem törték meg a hatalmas olajkincsen ülő, atomhatalmiság felé haladó perzsa ország iszlamista politikai vezetését, majd ők megteszi. Meglátjuk, mostantól kiemelten figyelem a híreket.







Ottlétünk során volt szerencsénk megfigyelni pár zajló felújítási munkát, úgyhogy ezek kedvéért egy nagyon rövid mérnöki kitérő.

Az alábbi kép a Kapitólium mögötti kövezett térrész újrakövezésekor készült, kora délután, árnyékban kb. 95 Fahrenheitnél (35°C). Megfigyelhető, hogy noha a melósok feje felett csupán az Úristen kék ege található, MINDENKIN van sisak! És mellesleg megkülönböztető sárga mellény is, a hosszú zárt nadrág mellett, 40°C fokban, tűző napon.
Ezek az amerikaiak vagy tényleg nagyon szabályszeretők, vagy lehet, hogy a közeli munkaügyi minisztérium hatása mindez... :-)



A város közepén található a Mall, egy nagy sétány, mely mellett múzeumok és kormányzati épületek fekszenek. Többek közt benéztünk a természettörténeti múzeumba és rögtön egy kitömött afriaki elefántba botlottunk. A múzeum rendkívül hálás volt, a "big game hunter" José FÉNYKÖVI-nek, hogy mindezt a rendelekzésükre bocsájtotta :-)
Egyébként a múzeum rendkívül érdekes volt, borzasztó jól tálalta a dolgokat, elősegítve a tudományos ismeretterjesztést. Én is egyből felfogtam a lényeget.


Említést érdemel továbbá a washingtoni pályaudvar, pontosabban az állomásépület belseje.
Kívülről azért a Keletink szebb, de belül egyértelmű az amerikai esztétikai fölény. Leginkább egy szállodára hasonlított.


A főbejárat után van az előcsarnok, mögötte az elegáns shopping részleg (ld. jobbra), azután a beszállórész-váróterem, legvégül a vágányok. A shopping rész alján nagy étkező terület mindenféle kajáldával, boltok ott is, valamint még egy mozi is helyett kapott.








Washington mellett található az amerikai nemzeti temető, az arlingtoni. Voltaképp már Virginiában, a folyó túloldalán van, és minden valamirevaló háborús filmben feltűnik egy kicsit. Természetesen itt is megtaláltuk a "kötelező" magyart. Az érdeklődők őróla bővebben az alábbi linken olvashatnak: http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/vasvary/newsletter/06jun/szamvald.html


Most pedig jöjjön a "város képekben" rovat.

Ez itt az FBI épülete. Olyan jellegtelen, hogy muszáj volt lefotózni.















A vasútállomás előtt sorakoznak az ingyenesen elvihető napilapok dobozai. Akad egy pár.









A 22. napja éhségsztrájkoló kollégák. Még történelmet írhatnak!









Ez a munkás is viseli a sisakot! /lehet hogy jégeső elleni védelem céljából.../















Végezetül íme egy igazi amerikai pite! :-)