2010. december 23., csütörtök

Ismét Boston - avagy az utolsó táncom az USA-ban és a búcsú

Miután megérkeztünk Bostonba, az utat jól ismerve elindultunk a hostelbe (ami ugyanaz volt, ahonnan az egész nyugati parti túrát is kezdtük), lepakoltunk és a jól megérdemelt pihenés helyett vártuk Courtney-t ,aki az egyetemi salsán a táncpárom volt.

Courtney ugyanis szeretett volna méltó módon elbúcsúzni, így még a UNH-en kinéztünk egy aznap nyitvatartó salsaklubot, ahova elszándékoztunk menni, hogy egy utolsót táncoljunk.
Ennek megfelelően meg is érkezett Courtney, akivel este kettesben - Áron inkább a hostelben maradt - elmentünk a fagyos éjszakában a nem túl közeli salsa klubba, ahol egymás fizikumát nem kímélve roptuk amíg tudtuk. Az est során az alábbi remekbe szabott képek készültek:




















Másnap reggel még a Subiénál is érzékenyebb búcsút vettünk Courtney-tól, abban a tudatban, hogy valószínűleg jó pár évig, vagy talán soha nem látjuk már egymást. Ez eléggé levert, de szerencsére létezik Facebook a földön, amin keresztül azért kapcsolatban tudunk maradni.

A gépünk estefelé indult csak, de Áronnal mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy a hostel előterében ültünk a fotelekben és csupán netezni volt erőnk. A nap egyetlen eseménye annyi volt, hogy Karcsi bácsitól visszavettük a nyugati körutazás előtt nála hagyott nehéz csomagjainkat, majd ismét visszasüppedtünk a hostel előterének foteljeibe.
Amikor eljött az idő, immáron sokadszorra kiindultunk a bostoni repülőtérre, ahol Áronnal is elváltak útjaink, mert ő más járattal jött haza, ami kicsit korábban indult az enyémnél. Így egy kis időre én maradtam az egyetlen BME-s UNH hallgató az USA területén (ne feledjük, Subi ekkor már Mexikót járta). Majd nem sokkal később én is felszálltam a SWISSAIR Boston-Zürich járatára.

2010. január 6., szerda

Road Trip 15.nap - Hollywood, Los Angeles


A nyugati parti utazásunk utolsó napján Hollywoodban néztünk szét, illetve Los Angelesben próbáltuk összeszedni, hogy mit is érdemes megnézni. (nincs sok, tényleg)
Hollywoodban a "Walk of Fame"-en kezdtünk, ez a Hollywood boulevardnak az a szakasza, amin hírességek csillagba foglalt neve található. Ahhoz, hogy valaki neve bekerüljön a csillagok közé, jelentőset kell alkotni a szórakoztatóiparban. 1960-ban kezdték ezt a habitust, jelenleg 2338 csillag van, de akad, aki neve többször is előfordul. A parkolóóra miatt nem mustráltuk végig mindegyiket, fárasztó is lett volna, de azért 2 magyart is találtunk, a képek között megtalálhatóak. A Hollywood boulevard egyébként kissé szakadtnak tűnt nappal, éjjel is csak a fények miatt nem látszott ez az esztétikai fogyatékossága.



Eztán a Hollywood Bowl-t tekintettük meg, ami egy hatalmas
szabadtéri színpad egy domboldalba vájva, remek akusztikával. Odaértünkkor csupán 1 ember lézengett a nézősorok közt, akkor még nem tudtuk, hogy vele és velünk együtt 4 magyar volt a Hollywood Bowl-ban. Kiderült, hogy a csajszi kint dolgozik már 10 éve, és pillanatnyilag a hazai gazdasági helyzet javulására vár. Megnyugtattam, hogy sokkal rosszabb szerintem már nem lesz.
A közelben volt a Universal Studios, illetve a Warner Brothers Studio is, ezeket többé kevésbé megtekintettük, már ameddig elengedtek belépő fizetése nélkül. Körbevezetésre nem volt időnk, illetve pénzünk se.


Los Angelesnek van egy Venice, magyarul Velence nevű városrésze az óceánparton, a Santa Monica Beach alatt. 1904-ben alapította egy Abbot Kinney nevű dohánymilliárdos, aki "Venice of America"-t akarta létrehozni. Az olasz Velence mintájára csatornákat építtetett házakkal a partján valamint gondolákat importált. A hely népszerű lett, különösen a szép strandja miatt, ám mára a csatornák többségét betemették, és ismét utak vezetnek rajtuk. A strand melletti sétány meg egy cirkuszra hasonlít, sok a mutatványos, utcai jós, de rengeteg a kis butik meg a tetováló szalon is. Erre van többek közt a muscle beach is, filmekből ismerhetjük. Ez egy nyilvános, fedetlen konditerem a strandon, valaha a ma kormányzó Arnold Schwarzenegger is edzett ott.











Az ott töltött idő alatt ránk esteledett, így elindultunk az Observatory (csillagvizsgáló) felé, ugyanis onnan az egész városra remek kilátás nyílik. Ezt tapasztaltuk is (alább). Mivel az időnk nem sürgetett (este 11:30-ra kellett a kocsit leadni), még elnéztünk LA downtownba, noha sejtettük, hogy semmi különös nem lesz ott.
















Hát ezt csak megerősíteni tudom, aki LA-be megy, és szűk az ideje, az az ún. "downtown"-t hagyja ki nyugodtan, kiváltképp este. Lehet, hogy nappal barátságosabb, de este kifejezetten ijesztő volt helyenként. A felhőkarcolók, amik nem túl magasak és nincsen is túl sok, egész jellegtelenek, este pedig az egész kihalt, az utcán csupán fekete alakokat láttunk, akik szinte kivétel nélkül pénzt kértek tőlünk, vagy valamit eladni akartak. Mikor elértünk egy kívülről jobban kinéző parkhoz, ott konstatáltuk, hogy szinte minden padon egy hajléktalan kinézetű ember üldögél, és vagy egy másikhoz kiabál át, vagy magához beszél, hangosan.
Az egészre még rátett egy lapáttal, amikor egy keresztutcán vagy 3-4 villogó rendőrautó húzott el előttünk és még több ideig láttuk a felettünk reflektorral az utcát pásztázó rendőrségi helikoptert is. Ezek után azt gondoltuk, hogy visszamegyünk a magára hagyott, minden cuccunkat (laptop, táskák, stb...) magában tudó kocsinkhoz, és elmegyünk onnan.
Elképzelhető, hogy nappal a hely barátságos, meg szép, éjjel azonban ezek alapján nem ajánlom lányoknak magányos esti sétára. (képek itt a fent írtak miatt részemről nem készültek)

Ezek után elvittük leadni a kocsit, Subitól érzékeny búcsút vettünk Áronnal, hiszen ő Mexikóba folytatta tovább az útját, és valamikor a hajnali órákban visszarepültünk Bostonba. Ezzel véget ért a nagy körutazásunk az amerikai (vad) nyugaton, amely az itt leírtakon keresztül is látható módon rendkívül élménydús, gyönyörű, de egyben fárasztó is volt. Végül több mind 3000 mérföldet vetettünk (ez átlagosan 300km naponta), megjártunk 7 nemzeti parkot és több természetvédelmi területet és átmentünk 4 államon (Kalifornia, Utah, Arizona, Nevada).
Egy biztos, ha alkalmam nyílik rá, még visszajövök ide!
(Hollywoodos fotók itt.)