2010. január 5., kedd

Road Trip 13-14.nap - San Diego, Santa Monica (Los Angeles)

A 14. napot, jan. 3-át azért csaptam hozzá az előző naphoz, mert a történések szempontjából szervesen összetartoznak. Január 3.-a gyakorlatilag a Csendes óceánban való fürdéssel, egy kevesebb mint 3 órás úttal és a Santa Monica beach mólóján való körbenézéssel telt el, nem érne meg egy külön bejegyzést.

San Diego Kalifornia 2. legnagyobb városa (8. az USA-ban) a maga 1,2 millió lakosával, bár az agglomeráció 3 milliós. A várost még 1769-ben alapították a spanyolok, ennek emlékét őrzi az un. "old town", ami nem más, mint kb. 20 régi faház az eredeti település helyén. Ami mókás, és szerintem jellemzően amerikai, hogy az old town területének kb 20%-a parkoló :-) Egyébként egyszerűbb faházakra kell gondolni, a mellékelt képeken látszanak.
San Diego nem egy olyan város, amit az épített öröksége miatt érdemes látogatni. Ennek ellenére nekem tetszett az egész, tiszta, rendezett, amolyan élhetőnek tűnt. Persze ehhez hozzájárulhattak a 25 fokos, napsütéses januári napok és pálmafák...
A városnak tehát van "old town"-ja, valamint van egy gázlámpás negyede (gas lamp quarter), amiben nem meglepő módon gázlámpák vannak az utcán, ám a negyed kinézete nem történelmi. Viszont kellemes, emberléptékű, amilyennek egész San Diego is tűnt. Sok szórakozóhely, étterem és kocsma található arre, a mi hostelünk is abban volt.
A város további neves pontja a Bilboa park. Ez egy nagyobb park, melyben rengeteg múzeum található, állítólag ezen a területen esik a legtöbb múzeum egy egységnyi területre az USA-ban. A Bilboa park az állatkertnek is otthont ad, amely állítólag nagyon szép, mi azonban nem mentünk be.









A várossal szemben egy kis sziget fekszik az óceánban, Coronado-nak hívják, és ez a neve a rajta alapított kis településnek is. Ez amolyan gazdagabbak gyűjtőhelye meg a turisták egyik célpontja, jó rálátás nyílik róla a városra, hajótúrák indulnak, üzletek vannak, szóval minden ami egy ilyen helyen szóba jöhet. Mi kiültünk és fagyiztunk egyet, mondván, hogy januárban egy ideig nem fogjuk ezt elkövetni.

Este még kimentünk a tengerpartra, a kikötőkhöz körbenézni, de miután semmi különöset nem találtunk (egy lélek se volt), így jó szokásunkhoz híven lőttünk egy rakás képet, majd visszaindultunk. A gázlámpás negyed viszont tele volt. Az ekkor készült képeket még vadászom, valahova eltűntek a gépemen...
(A jobb oldali kép már annak a jele, hogy megtaláltam őket)


Másnapra volt betervezve a Csendes óceáni fürdés. A víz nem volt meleg, sőt, kifejezetten hideg volt. Fürdeni kb. csak mi fürödtünk. A strand azonban nem volt üres, szörfverseny zajlott az egyik részen, napozó emberek feküdtek a másikon.











Miután kiszórakoztuk magunkat a hatalmas óceáni hullámokkal, mi is napoztunk, szintén a "mikor tehetjük ezt így meg januárban legközelebb?" felkiáltással. Majd továbbhajtottuk Los Angeles felé.
A hostelünk Hollywoodban volt, azt a sűrű LA-i forgalom miatt 3 óra alatt értük el. Aznap már csak a santa monica-i beach-et látogattuk meg este, illetve a közeli városrészt. A két nap képei bővebben erre és erre találhatók.

Road Trip 12.nap - Mojave sivatag

Szóval mint említettem, 2010. január elsején ismét egy sivatagban találtuk magunkat, persze ez nem egy jól telt szilveszteri buli utáni józanodás okozta sokk folytán ért bennünket, ez el volt tervezve. Ezúttal a Mojave Preserve nevű természetvédelmi területen mentünk át (nem nemzeti park). A terület érdekessége, hogy észak Amerika 4 fajta sivatagából 3 megtalálható ezen a területen. Voltak sziklák, kaktuszok - Joshua fák, illetve homokdűnék.
A képeken látható kaktusz szerű fák az un. Joshua Tree-k, nem szúrósak, és kicsit délebbre a Joshua Tree nevű nemzeti park nagy mértékben épít rájuk. Az idő itt már nagyon jó volt, napon simán 20°C fok feletti, és ez San Diego felé haladva egyre inkább így maradt. Na de vissza a Mojave sivatagra.

A sivatag kb. közepén található egy nagyon kicsit település, Kelso, amely az ott áthaladó vasútvonali emelkedő leküzdésére állomásoztatott extra mozdonyokat, illetve ellátta őket a gőz előállításához szükséges vízzel. Ennek megfelelően mérete fénykorában is csak pár 100 fős volt, és mivel a 2. világháború után a sivatagon átmenő vasúti forgalom megcsappant, gyakorlatilag leépült az egész. Ma az egykori spanyol koloniális stílusú állomásépület a terület visitor centereként funkcionál, illetve a még létező csekély vasút forgalmat is kiszolgálja.

A Mojave sivatag rendelkezik tehát homokdűnékkel is. Mivel mi Amerikában ilyen sivatagban még nem jártunk, ezért felkerestük a természetvédelmi terület ezen pontját, egy kisebb túra céljából. Kiszemeltük az első magasabb homokdűnét egy jó fél órás séta reményében, nem tudván, hogy az a legmagasabb dűne, és egy kisebb optikai csalódás eredményeképp nem fél,
hanem jó egy órányira volt tőlünk. Ennek ellenére felküzdöttük magunkat, ami elég nehéz volt a homokban, de megérte. A kilátás gyönyörű volt, és ami miatt igazán megérte, az a lejövetel. Meredek homokrézsűn leugrálni vagy lelépdelni a világ egyik legjobb szórakozása szerintem. A folyós homok teljesen letompítja az ember léptét, olyan, mintha habon járnánk. Ennek megfelelően leugráltunk-futottunk-lépdeltünk, remekül elszórakozva. Hasonló helyen járva mindenkinek ajánlani tudom ezt az igazán olcsó, és ugyanakkor kiváló szórakozási formát :-)




















A homokdűnét alaposan megjárva az USA legdélnyugatibb nagyvárosa, San Diego felé vettük utunkat, amit egy röpke 4-5 órás vezetéssel el is értünk estére, megérkezve az örök nyár egyik otthonába. Mojave sivatagos képek itt.