A képeken látható kaktusz szerű fák az un. Joshua Tree-k, nem szúrósak, és kicsit délebbre a Joshua Tree nevű nemzeti park nagy mértékben épít rájuk. Az idő itt már nagyon jó volt, napon simán 20°C fok feletti, és ez San Diego felé haladva egyre inkább így maradt. Na de vissza a Mojave sivatagra.
A sivatag kb. közepén található egy nagyon kicsit település, Kelso, amely az ott áthaladó vasútvonali emelkedő leküzdésére állomásoztatott extra mozdonyokat, illetve ellátta őket a gőz előállításához szükséges vízzel. Ennek megfelelően mérete fénykorában is csak pár 100 fős volt, és mivel a 2. világháború után a sivatagon átmenő vasúti forgalom megcsappant, gyakorlatilag leépült az egész. Ma az egykori spanyol koloniális stílusú állomásépület a terület visitor centereként funkcionál, illetve a még létező csekély vasút forgalmat is kiszolgálja.
hanem jó egy órányira volt tőlünk. Ennek ellenére felküzdöttük magunkat, ami elég nehéz volt a homokban, de megérte. A kilátás gyönyörű volt, és ami miatt igazán megérte, az a lejövetel. Meredek homokrézsűn leugrálni vagy lelépdelni a világ egyik legjobb szórakozása szerintem. A folyós homok teljesen letompítja az ember léptét, olyan, mintha habon járnánk. Ennek megfelelően leugráltunk-futottunk-lépdeltünk, remekül elszórakozva. Hasonló helyen járva mindenkinek ajánlani tudom ezt az igazán olcsó, és ugyanakkor kiváló szórakozási formát :-)
A homokdűnét alaposan megjárva az USA legdélnyugatibb nagyvárosa, San Diego felé vettük utunkat, amit egy röpke 4-5 órás vezetéssel el is értünk estére, megérkezve az örök nyár egyik otthonába. Mojave sivatagos képek itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése