Párizs - megérkezés

Bonjour à tous!

Üdvözlök minden kedves régi és új olvasót, örömmel jelentem, hogy ismét elindult a blog, melyben igyekezni fogok az újabb külföldi tartózkodásom eseményeit az eddigi alapossággal megosztani.
Az új bejegyzéssorozat kísérőjeként a blog stílusán is változtattam (és változtatok), hiszen ahogy a latin is mondja: "Varietas delectat", azaz a változatosság gyönyörködtet. Ha nem is kell gyönyörködni az új design-ban, de talán ez is kifejezésre juttatja, hogy az USA bejegyzések után most valami más következik.

Az alábbiakban röviden felvázolom, hogy

1; hol is vagyok

2; hogyan is kerültem ide

3; milyenek az eddigi tapasztalatok.


Nagyobb térképre váltás

1; Hol is vagyok?

Nos, Párizsban vagyok, amit talán nem kell olyan részletességgel bemutassak, mint azt New Hampshirrel tettem. De azért néhány adat:Párizs (latinul Lutetia - Asterix olvasók előnyben) egy bő 2 millió lakosú város, de a mindenféle külvárossal és agglomerációval egy kb 12 milliós gócot kell elképzelni. Hivatalosan Párizs városa csak a helyi "M0"-ásig, azaz a Périphérique autópályáig tart. Ez az oka annak, hogy én - noha 25 percre lakom a városközponttól RER-rel (ez a helyi HÉV), én már egy Champs-sur-Marne nevű kisvárosban vagyok, az egyetememmel együtt. Az egyetem az École National des Ponts et Chaussées - ENPC (- ejtsd "ékol nászionál dé pónz é sosszé - ÖeNPéSzé), amit egyébként nemrég átneveztek École des Ponts ParisTech-re, de mindenki a régi nevén említi még. Úgy mint ahogy a BME is BME maradt, pedig hivatalosan BMGE az is. Helyileg egy egyetemi kisvárosban vagyunk Champs-sur-Marne-on belül, ez a Cité Descartes. Olyan ez, mint az infopark Budapesten, csak itt cégek helyett egyetemek és kollégiumok vannak. Így néz ki az űrből:


Nagyobb térképre váltás

Én egy koleszban vagyok elszállásolva egyből az egyetem mellett, a neve "Residence Meunier". Ezt majd később részletezem.

2; Hogyan kerültem ide?

A BME és az ENPC között van egy kétdiplomás képzési megállapodás, amelynek keretén belül BME-sek az 1 év MSc után kijöhetnek ide, és 2 év alatt itt befejezhetik a tanulmányaikat, megkapva a diplomát innen is, ill. a BME-ről is. Miért jó mindez? Az én célom először az volt, hogy még Msc alatt kijussak egy legalább fél évre Fro-ba, hogy elsajátítsam az immár 3. idegennyelvemet is egy használható szinten. A lehetőségek között felmerült az előbb felvázolt program, és végül úgy döntöttem, hogy "miért ne" alapon belevágok ebbe. A tanítás nyelve itt - természetesen - a francia. Emiatt nem sok versenytársam akadt jelentkezéskor, ha jól tudom a jelölhető keretet sem töltöttük ki. Szóval jelentkezéskor biztosítva láttam, hogy 2 év alatt tuti jó lesz a franciám, így jó úton haladok a korábban kitűzött cél felé. Azt nem is néztem először, hogy milyen maga az egyetem. Az prof. aki ajánlotta, azt mondta, hogy "nagyon jó". Ez nekem elég volt elsőre, de aztán később kiderült, hogy ez nem csak "nagyon jó". Ez az építőmérnöki szakma francia oktatásának a csúcsa, egy ún. "grande école". Egy gyors ismertető:

Franciaországban a felsőoktatás alapvetően "université"-ken zajlik, de ezek csak a felsőoktatás másodvonalában vannak, amolyan "főiskolák". Ezen kívül vannak az "école"-ok, amik szó szerint iskolát jelentenek ugyan, valójában ezek még a napóleoni idők környékén, vagy korábban alapított ősi felsőoktatási intézmények, amik azóta is a legszínvonalasabbak, és az ezekről szerzett diplomának nagyon nagy presztízse van nemcsak itt, hanem a nemzetközi világban is. A "halandó" franciák pl. éveket tanulnak csak azért, hogy ilyenekbe bekerüljenek. Vannak direkt ilyen előkészítő tanfolyamok nekik, a többség onnan kerül ide be. De úgy néz ki külföldiként meg elég csak jelentkezni, legalábbis magyarként ez nekem működött. Azért megnyugtattak, hogy ide bekerülni nehéz, de ha már bent vagy, akkor teljesíthető a dolog.

Az én egyetemem, az ENPC 1742-ben indult, és már a kezdettől fogva jellemző volt rá a nemzetközi jelleg. Most is több, mint 60 nemzet képviselői hallgatnak itt, például az én "karomon", a VET (Ville, Environnement, Transport)-on az évfolyamunk kb 80%-a nem francia. A kar azért került idézőjelbe, mert itt "departement"-ek vannak, amik végülis a karoknak feleltethetők meg, de a felosztásuk kicsit más, mint nálunk.

A felsőoktatási rendszerük sémája a 2 év BSc, és 3 év Msc. Én ez utóbbiba kapcsolódtam be, a 2. évétől, ezért kell még 2 évet tanuljak. Lehetne ez 3 is, ugyanis van egy kötelező szakmai gyakorlat, ami vagy 2 hónapos, vagy 1 éves. A diák dönthet, vagy a piaci helyzet, hogy melyik kerül végül teljesítésre. Ezt a világban akárhol lehet csinálni, kivéve a diák anyaországában. Ugyanez vonatkozik a diplomamunkára is.A lényeg az, hogy viszont ha innen sikerül diplomát szerezni, akkor elhelyezkedési gondjaim nem lesznek, ezt garantálják. Mit ne mondjak, megnyugtató. De cserébe meg is kell dolgozni ezért, ugyanis a tanulmányi programunk félévente 38-36 kreditet tartalmaz, amik elvileg ugyanazok a hazai kreditek (ECTS). Szóval fel kell kötni a gatyát... (és még ráadásul ezt is franciául)

3. Eddigi tapasztalatok + bürokrácia

Aug.30-án kedden érkeztem ide, apának köszönhetően kocsival. A szállást elfoglaltam, amiben ugyan találtam kivetnivalót, de mindez nem lepte meg a franciaországi síeléseken megedződött lélekjelenlétemet ezzel kapcsolatban. A szoba papíron 2 fős volt, azaz volt benne 2 (kemping) ágy. Minden másból egy: 1 asztal, 1 ruhásszekrény, 1 éjjeliszekrény, 1 polc, 1 darab régről ottmaradt lasagna és 1 darab tüdőröntgen. Ez utóbbi legalább a maga módján teljes volt: a jobb és bal tüdőt is mutatta. Szobatársam akkor nem még nem érkezett meg, így egyedül kellett nekilássak a megérkezés utáni nyilvánvalóan elsődleges dolognak: az internetcsiholásnak. Másnap röpke 4 óra alatt sikerült is megtalálni azt az irodát, ahol a már elkészített student account-unk bejelentkezési adatait tartják. Ez a 4 óra alatt bepillantást nyertem a francia ügyintézés menetébe. Rendkívül tanulságos, egyszerűsítve így nézett ki:

Délelőtt a diákokkal foglalkozó - legyen "A" - irodából elküldtek a "B" diákirodába, hogy ott érdeklődjek tovább. A "B" iroda zárva volt, nyitvatartási adatok meg sehol. Visszamegyek "A" irodába, hogy most mi van. Ott azt mondják, hogy a "B" iroda csak 12 és 14 között van nyitva. Várok. 12-re visszamegyek a "B" irodába. Az immár kinyitott "B" irodában azt mondják, hogy ehhez fel kell menni a "C" irodába. A "C" iroda - mint itt minden - 12 és 14 között zárva ebédszünet miatt. Várok. De 14 után sincs semmi mozgás a "C" irodánál. Megkérdeztem egy ott gépező francia diákot, hogy mi az ábra. Azt mondja, hogy a gólyatábor miatt - ami épp akkor volt - a "C" iroda csak a következő héten nyit. Remek, mondtam - de amit gondoltam az minden, csak nem ez volt. Még jó, hogy kiírták mondjuk az ajtóra... Szóval ott voltam azzal a fr. diákkal, akinek "Villoni franciasággal" (de legalább 3 hosszú perc alatt) elmagyaráztam, hogy csak tegnap jöttem, és kéne internet. Röpke 10 perc alatt megértette velem, hogy kell legyen egy "student account"-om, de ezt ő nem tudja megmutatni, hanem menjek be a közeli "D" irodába érdeklődni. A "D" irodában egy jófej informatikus sikeresen kiderítette, hogy valóban létezik egy account a nevemen. Hurrááá! Ez már fél siker. Viszont a bejelentkezési adatok továbbra sem ismertek. Javasolta, hogy menjek vissza "A" irodába, mert hogy ott ezt tudniuk kéne. De jó, gondoltam, ott már jártam párszor. Az "A" irodában - ennyi gyakorlás után már 1 percen belül - sikeresen elmagyaráztam az ügyintéző csajszinak az Odüsszeiámat az irodákkal, aki ezek után a felismeréstől csillogó szemekkel közli: igen, menjek az "E" irodába, mert ott lesznek az adataim. Micsoda változatosság, abban az irodában aznap ugyanis még nem jártam. És valóban, az E irodában ott ült - a Shrek-es hasonlattal élve - az ügyintézés Fairy Godmother-ja: a külföldi diákokkal foglalkozó ügyintézőnő! Némi csevej után mosolyogva adta nekem oda a szükséges

adatokat, amikért azóta is rendkívül hálás vagyok neki.

Na ilyen részletességgel többet nem írok az ügyintézésről, ezt csak amolyan "ösztönző sikertörténet"-nek szántam. De a bürokrácia amúgy tényleg hatalmas, rengeteg a papír, és az intézni való. És mintha még direkt nehezítenék is a dolgunkat: a múlt héten volt egy hetes francia kurzus a külföldi diákoknak, ami reggeltől kb. délután 5-ig tartott minden nap. Na most az összes többi iroda is akkor van nyitva, így gyakorlatilag senki sem tudott ügyet intézni, a rendszeres részvétel pedig természetesen kötelező volt. Azonban a francia emberben is valahol latin vér folyik; a szabályok valamelyest rugalmasan értelmezendők errefelé, mint azt megtapasztaltam. Így egyszerűen az ügyintézésre hivatkozva sikeresen kivettem egy délután szabadságot, így tudtam végre bankszámlát nyitni, kötelező felelősségbiztosítást kötni, lakbértámogatási kérelmet írni, stb...

A francia kurzusról röviden: egy kis írásbeli-szóbeli felmérő után hat csoportba osztottak minket, ahol a 6.-ba már a frankofonok (quebec-iek, arabok, stb...) ill. a nagyon jól beszélő külföldiek kerültek, nekem pedig sikerült az 5. csoportot megcsípni. Nem rossz, de akkor képzelem mi lehetett az alsóbb csoportokban a szint... Később kiderült, hogy igazam volt, ugyanis az alsóbb csoportokból néhány embert nem is engedtek további egyéb kurzusokat hallgatni az okt.3-ai tanévkezdésig, hanem további franciatanulásra lettek ítélve. A kurzus a többségnek viszont csak 1 hetes volt, most pedig egy másik, szintén 1 hetes tantárgyat hallgatunk a kockázatról (Risque dans tous ses états). Előadások, és "gyakorlatok" vannak. Ez utóbbiak 20 különböző témakörben indultak, amikre fel kellett iratkozni előzetesen. Ám amire én (és még másik 20 ember) jelentkezett, azt valamiért törölték és engem egy "kockázat és pszichológia" csoportba tettek át, ahol egy fiatal pszichológus hallgató próbál valamit átadni eszméletlen gyorsan beszélve, miközben minden 5. szava az "izé" ill. "cucc" francia megfelelője. Ennek az értelmi követése nekem egyelőre nem megy. De edződöm. Szerencsére csak 2 gyakorlat lesz egész héten, és a többi pedig előadás amin a professzorok viszonylag érthetően beszélnek. Azokat csak max. a szókincs hiánya miatt nem értem.

A szobatársamról még nem esett szó. Szóval amikor beköltöztem, nem volt ott. Pár nappal később megjött, és gyakorlatilag egyből arra kért, hogy cseréljek szobát a haverjával. -This is the beginning of a beautiful friendship, mondhatom. Igazából arról volt szó, hogy amikor ő szobát kért, akkor az egy haverjával együtt kérte, de ezt valamiért nem vették figyelembe, így nem egy szobába kerültek. Szerencsére azonban a haverja egy nagyobb és sokkal jobb 2 fős szobába került, ezért vette bátorságot, hogy megkérjen engem a cserére, hiszem én jobban jártam ezzel. A srác egyébként marokkó-kanadai volt, és jófej. Az új szoba pedig valóban sokkal jobb, igazából az "élhető" jelzővel tudnám illetni. Van 2 (rendes, fa-)ágy, 2 ruhásszekrény, 2 asztal, 2 internetcsatlakozó, 2 +1 polc, nagyobb terület, szóval abszolút megérte váltani. Ami az immár legújabb szobatársamat illeti, egy tunéziai srác, Malek. Egyelőre nem nagyon ismerem, de jól tud franciául és per pillanat úgy néz ki, hogy kellemes lakótárs (nem szemetel, viszonylag rendezett, stb...). Akar majd később salsázni ő is, minthogy van itt egyetemi salsaklub, úgyhogy majd kiderült, milyen fából faragták :-)

Alább dekorációnak beraktam a még első szobámban fogyasztott első francia vacsorámat, a kedvenc belga sörömmel:

Kezdetnek legyen ennyi elég. A következő bejegyzésben már képek is lesznek Párizsból, merthogy a 3.95 Eurós 4 zónás jegy kifizetése után az ember akár oda is beutazhat...! :-)