Road Trip 15.nap - Hollywood, Los Angeles

A nyugati parti utazásunk utolsó napján Hollywoodban néztünk szét, illetve Los Angelesben próbáltuk összeszedni, hogy mit is érdemes megnézni. (nincs sok, tényleg)
Hollywoodban a "Walk of Fame"-en kezdtünk, ez a Hollywood boulevardnak az a szakasza, amin hírességek csillagba foglalt neve található. Ahhoz, hogy valaki neve bekerüljön a csillagok közé, jelentőset kell alkotni a szórakoztatóiparban. 1960-ban kezdték ezt a habitust, jelenleg 2338 csillag van, de akad, aki neve többször is előfordul. A parkolóóra miatt nem mustráltuk végig mindegyiket, fárasztó is lett volna, de azért 2 magyart is találtunk, a képek között megtalálhatóak. A Hollywood boulevard egyébként kissé szakadtnak tűnt nappal, éjjel is csak a fények miatt nem látszott ez az esztétikai fogyatékossága.

Eztán a Hollywood Bowl-t tekintettük meg, ami egy hatalmas

szabadtéri színpad egy domboldalba vájva, remek akusztikával. Odaértünkkor csupán 1 ember lézengett a nézősorok közt, akkor még nem tudtuk, hogy vele és velünk együtt 4 magyar volt a Hollywood Bowl-ban. Kiderült, hogy a csajszi kint dolgozik már 10 éve, és pillanatnyilag a hazai gazdasági helyzet javulására vár. Megnyugtattam, hogy sokkal rosszabb szerintem már nem lesz.

A közelben volt a Universal Studios, illetve a Warner Brothers Studio is, ezeket többé kevésbé megtekintettük, már ameddig elengedtek belépő fizetése nélkül. Körbevezetésre nem volt időnk, illetve pénzünk se.

Los Angelesnek van egy Venice, magyarul Velence nevű városrésze az óceánparton, a Santa Monica Beach alatt. 1904-ben alapította egy Abbot Kinney nevű dohánymilliárdos, aki "Venice of America"-t akarta létrehozni. Az olasz Velence mintájára csatornákat építtetett házakkal a partján valamint gondolákat importált. A hely népszerű lett, különösen a szép strandja miatt, ám mára a csatornák többségét betemették, és ismét utak vezetnek rajtuk. A strand melletti sétány meg egy cirkuszra hasonlít, sok a mutatványos, utcai jós, de rengeteg a kis butik meg a tetováló szalon is. Erre van többek közt a muscle beach is, filmekből ismerhetjük. Ez egy nyilvános, fedetlen konditerem a strandon, valaha a ma kormányzó Arnold Schwarzenegger is edzett ott.

Az ott töltött idő alatt ránk esteledett, így elindultunk az Observatory (csillagvizsgáló) felé, ugyanis onnan az egész városra remek kilátás nyílik. Ezt tapasztaltuk is (alább). Mivel az időnk nem sürgetett (este 11:30-ra kellett a kocsit leadni), még elnéztünk LA downtownba, noha sejtettük, hogy semmi különös nem lesz ott.

Hát ezt csak megerősíteni tudom, aki LA-be megy, és szűk az ideje, az az ún. "downtown"-t hagyja ki nyugodtan, kiváltképp este. Lehet, hogy nappal barátságosabb, de este kifejezetten ijesztő volt helyenként. A felhőkarcolók, amik nem túl magasak és nincsen is túl sok, egész jellegtelenek, este pedig az egész kihalt, az utcán csupán fekete alakokat láttunk, akik szinte kivétel nélkül pénzt kértek tőlünk, vagy valamit eladni akartak. Mikor elértünk egy kívülről jobban kinéző parkhoz, ott konstatáltuk, hogy szinte minden padon egy hajléktalan kinézetű ember üldögél, és vagy egy másikhoz kiabál át, vagy magához beszél, hangosan.

Az egészre még rátett egy lapáttal, amikor egy keresztutcán vagy 3-4 villogó rendőrautó húzott el előttünk és még több ideig láttuk a felettünk reflektorral az utcát pásztázó rendőrségi helikoptert is. Ezek után azt gondoltuk, hogy visszamegyünk a magára hagyott, minden cuccunkat (laptop, táskák, stb...) magában tudó kocsinkhoz, és elmegyünk onnan.

Elképzelhető, hogy nappal a hely barátságos, meg szép, éjjel azonban ezek alapján nem ajánlom lányoknak magányos esti sétára. (képek itt a fent írtak miatt részemről nem készültek)

Ezek után elvittük leadni a kocsit, Subitól érzékeny búcsút vettünk Áronnal, hiszen ő Mexikóba folytatta tovább az útját, és valamikor a hajnali órákban visszarepültünk Bostonba. Ezzel véget ért a nagy körutazásunk az amerikai (vad) nyugaton, amely az itt leírtakon keresztül is látható módon rendkívül élménydús, gyönyörű, de egyben fárasztó is volt. Végül több mind 3000 mérföldet vetettünk (ez átlagosan 300km naponta), megjártunk 7 nemzeti parkot és több természetvédelmi területet és átmentünk 4 államon (Kalifornia, Utah, Arizona, Nevada).

Egy biztos, ha alkalmam nyílik rá, még visszajövök ide!

(Hollywoodos fotók itt.)

Road Trip 13-14.nap - San Diego, Santa Monica (Los Angeles)

A 14. napot, jan. 3-át azért csaptam hozzá az előző naphoz, mert a történések szempontjából szervesen összetartoznak. Január 3.-a gyakorlatilag a Csendes óceánban való fürdéssel, egy kevesebb mint 3 órás úttal és a Santa Monica beach mólóján való körbenézéssel telt el, nem érne meg egy külön bejegyzést.

San Diego Kalifornia 2. legnagyobb városa (8. az USA-ban) a maga 1,2 millió lakosával, bár az agglomeráció 3 milliós. A várost még 1769-ben alapították a spanyolok, ennek emlékét őrzi az un. "old town", ami nem más, mint kb. 20 régi faház az eredeti település helyén. Ami mókás, és szerintem jellemzően amerikai, hogy az old town területének kb 20%-a parkoló :-) Egyébként egyszerűbb faházakra kell gondolni, a mellékelt képeken látszanak.
San Diego nem egy olyan város, amit az épített öröksége miatt érdemes látogatni. Ennek ellenére nekem tetszett az egész, tiszta, rendezett, amolyan élhetőnek tűnt. Persze ehhez hozzájárulhattak a 25 fokos, napsütéses januári napok és pálmafák...
A városnak tehát van "old town"-ja, valamint van egy gázlámpás negyede (gas lamp quarter), amiben nem meglepő módon gázlámpák vannak az utcán, ám a negyed kinézete nem történelmi. Viszont kellemes, emberléptékű, amilyennek egész San Diego is tűnt. Sok szórakozóhely, étterem és kocsma található arre, a mi hostelünk is abban volt.
A város további neves pontja a Bilboa park. Ez egy nagyobb park, melyben rengeteg múzeum található, állítólag ezen a területen esik a legtöbb múzeum egy egységnyi területre az USA-ban. A Bilboa park az állatkertnek is otthont ad, amely állítólag nagyon szép, mi azonban nem mentünk be.









A várossal szemben egy kis sziget fekszik az óceánban, Coronado-nak hívják, és ez a neve a rajta alapított kis településnek is. Ez amolyan gazdagabbak gyűjtőhelye meg a turisták egyik célpontja, jó rálátás nyílik róla a városra, hajótúrák indulnak, üzletek vannak, szóval minden ami egy ilyen helyen szóba jöhet. Mi kiültünk és fagyiztunk egyet, mondván, hogy januárban egy ideig nem fogjuk ezt elkövetni.

Este még kimentünk a tengerpartra, a kikötőkhöz körbenézni, de miután semmi különöset nem találtunk (egy lélek se volt), így jó szokásunkhoz híven lőttünk egy rakás képet, majd visszaindultunk. A gázlámpás negyed viszont tele volt. Az ekkor készült képeket még vadászom, valahova eltűntek a gépemen...
(A jobb oldali kép már annak a jele, hogy megtaláltam őket)


Másnapra volt betervezve a Csendes óceáni fürdés. A víz nem volt meleg, sőt, kifejezetten hideg volt. Fürdeni kb. csak mi fürödtünk. A strand azonban nem volt üres, szörfverseny zajlott az egyik részen, napozó emberek feküdtek a másikon.











Miután kiszórakoztuk magunkat a hatalmas óceáni hullámokkal, mi is napoztunk, szintén a "mikor tehetjük ezt így meg januárban legközelebb?" felkiáltással. Majd továbbhajtottuk Los Angeles felé.
A hostelünk Hollywoodban volt, azt a sűrű LA-i forgalom miatt 3 óra alatt értük el. Aznap már csak a santa monica-i beach-et látogattuk meg este, illetve a közeli városrészt. A két nap képei bővebben erre és erre találhatók.

Road Trip 12.nap - Mojave sivatag

Szóval mint említettem, 2010. január elsején ismét egy sivatagban találtuk magunkat, persze ez nem egy jól telt szilveszteri buli utáni józanodás okozta sokk folytán ért bennünket, ez el volt tervezve. Ezúttal a Mojave Preserve nevű természetvédelmi területen mentünk át (nem nemzeti park). A terület érdekessége, hogy észak Amerika 4 fajta sivatagából 3 megtalálható ezen a területen. Voltak sziklák, kaktuszok - Joshua fák, illetve homokdűnék.
A képeken látható kaktusz szerű fák az un. Joshua Tree-k, nem szúrósak, és kicsit délebbre a Joshua Tree nevű nemzeti park nagy mértékben épít rájuk. Az idő itt már nagyon jó volt, napon simán 20°C fok feletti, és ez San Diego felé haladva egyre inkább így maradt. Na de vissza a Mojave sivatagra.

A sivatag kb. közepén található egy nagyon kicsit település, Kelso, amely az ott áthaladó vasútvonali emelkedő leküzdésére állomásoztatott extra mozdonyokat, illetve ellátta őket a gőz előállításához szükséges vízzel. Ennek megfelelően mérete fénykorában is csak pár 100 fős volt, és mivel a 2. világháború után a sivatagon átmenő vasúti forgalom megcsappant, gyakorlatilag leépült az egész. Ma az egykori spanyol koloniális stílusú állomásépület a terület visitor centereként funkcionál, illetve a még létező csekély vasút forgalmat is kiszolgálja.

A Mojave sivatag rendelkezik tehát homokdűnékkel is. Mivel mi Amerikában ilyen sivatagban még nem jártunk, ezért felkerestük a természetvédelmi terület ezen pontját, egy kisebb túra céljából. Kiszemeltük az első magasabb homokdűnét egy jó fél órás séta reményében, nem tudván, hogy az a legmagasabb dűne, és egy kisebb optikai csalódás eredményeképp nem fél,
hanem jó egy órányira volt tőlünk. Ennek ellenére felküzdöttük magunkat, ami elég nehéz volt a homokban, de megérte. A kilátás gyönyörű volt, és ami miatt igazán megérte, az a lejövetel. Meredek homokrézsűn leugrálni vagy lelépdelni a világ egyik legjobb szórakozása szerintem. A folyós homok teljesen letompítja az ember léptét, olyan, mintha habon járnánk. Ennek megfelelően leugráltunk-futottunk-lépdeltünk, remekül elszórakozva. Hasonló helyen járva mindenkinek ajánlani tudom ezt az igazán olcsó, és ugyanakkor kiváló szórakozási formát :-)




















A homokdűnét alaposan megjárva az USA legdélnyugatibb nagyvárosa, San Diego felé vettük utunkat, amit egy röpke 4-5 órás vezetéssel el is értünk estére, megérkezve az örök nyár egyik otthonába. Mojave sivatagos képek itt.

Road Trip 11.nap - Hoover gát, ill. szilveszter Vegasban

Szilveszter napján az estére való tekintettel jó későn keltünk, de az elmúlt napok során felhalmozódott alváshiány meg is kívánta ezt.
Aznapra a pihenésen és a kötelező esti bulin kívül a Hoover gát kényelmes megtekintése volt betervezve, amihez kijutni kb egy 3/4 órás kocsizást jelentett.
Sötétedésre értünk oda (későn keltünk, mint mondottam volt), ezt a mellékelt képeken is látni. A gát amúgy 1936-ban készült el a Colorado folyón, és vízenergiát felhasználva elektromos áramot termel.
Az erőmű része megtekinthető, de nem szilveszter napján délután fél 5-kor. Így csak körbesétálás jutott nekünk osztályrészül. Pontosabban ennél több is, ugyanis a Colorado-n lejjebb nem sokkal épp most zajlik egy új autópályahíd építése. Ez valószínűleg összefüggésbe hozható a 2001. szept.11.ei eseményekkel, ugyanis azóta a gátat fokozottan védik egy esetleges kocsis támadás elől. Ez azt jeleni, hogy a gáton átvezető 93-as főúton mindkét oldalról leállítják az autókat, majd egyenként zseblámpával végigvilágítják őket, hatalmas dugókat okozva ezzel.
Ennek a megelőzésére megfelelő lesz az újonnan épülő híd (lásd képek).















Miután kinézelődtük magunkat a gátnál, nekiálltunk az esti buli előkészületeinek. A hostel, amiben megszálltunk, szervezett ugyanis egy szilveszteri limuzinos vegasi szórakozóhely látogatást, kedvezőbb áron, mint ha privátban mentünk
volna oda. Erre befizettünk, márcsak azért is, mert a hostelből legalább ismertünk pár embert, így nem voltunk teljesen egymásra utalva party téren. A limuzin jó móka volt, még nem ültem ilyenben, most már elmondhatom, hogy igen.















Egy kb. fél órás kocsikázás után megérkeztünk a Las Vegas boulevardon található Mandalay Bay nevű hotelhez (a Luxor mellett), ahol a kiszemelt szórakozóhely leledzett. Maga a hely szerintem semmi extra nem volt, legalábbis valamennyire vegashoz szokott szemmel nézve.
A bárpult helyenként jégből volt, az előtérben nyerőgépek tömkelege, és szintén vegasi módon az italárak sem voltak piszkosul magasak. Egy sört 7$-ért már lehetett kapni. Mi néhány némettel lógtunk, velük mentünk ki éjfélkor az utcára,
ahol hatalmas tömeg gyűlt össze az éjféli tüzijáték megtekintésére. Szép hosszú tüzijáték után visszasodródtunk a tömeggel a hotelbe, és elkezdtük végiglátogatni a benti szórakozó, italozó helyeket. Volt élőzenés koncert, koktélbár, nyerőgépek, nyerőgépek és nyerőgépek.
Egy kocsit megpróbáltunk megnyerni, 2 dollár el is ment a próbálkozásra, magyarán a statisztikai papírforma érvényesült.
Összegezve nem volt rossz kis buli, így is jól lehet magadat érezni, de azt hiszem, hogy legközelebb tökéletesen jó lesz a jó barátokkal egy pesti házibuli is.
Másnap (aznap) 3 óra alvás után továbbindultunk a Mojave sivatagon keresztül San Diego felé, ez a következő bejegyzés témája lesz.

Road Trip 10.nap Death Valley, ill. Las Vegas by night

Kicsit régebb óta nem írtam, ez ne zavarjon meg senkit, a szilveszter körüli események megzavarták a napi rutinom, az esti blogírás is elmaradt érthetetlen okokból. Na de most pótolom.

Dec.30-án, édesapám szülinapján, a Death Valley-t látogattuk meg. Ez a Sierra Nevadától K-re lévő csapadéktól elszigetelt völgy nagyszerű kirándulóhely télen. Napon 20 fok, nap pedig akadt bőven. Az az 5cm eső, ami átlagosan évente leesik, nem meglepő módon elkerült minket, így nagyszerű kirándulóidőnk volt. Nyáron nagyon elszántnak kéne legyek, hogy rávegyem magam a látogatásra, a telet viszont mindenkinek ajánlom, aki szeret nem-megfőni.

Szóval a cél rendes nevén a Death Valley National Park volt, Kalifornia államban. (Las Vegasbból mentünk oda, és oda is térünk vissza, ami viszont Nevadában található). Ez a sivatag az USA legszárazabb és legforróbb pontja (a Földön a 2.), valamint itt található a legmélyebb pont a nyugati félteken, -282 láb (-86m).
Az első nyugatiak, akik arra vetődtek, a Kalifornia felé tartó aranyásók voltak és az odavezető utat akarták lerövidíteni a völgyön át.Azonban szekerekkel nem jutottak át a hegyeken, így az ökröket levágták, hogy ehessenek, és gyalogszerrel hagyták maguk mögött a sivatagot. Egy embert vesztettek csupán, egy idős embert, aki állítólag már a völgybe érkezéskor és haldokolt. Ezen csekélynek mondható veszteség okán valahogy mégis a völgyön ragadt a halál völgy elnevezés.
A völgyben pár sikertelen aranykeresési kísérlet után borax (nátrium borát) bányászat indult, aminek a nyomai ma is megtalálhatók a völgyben.
















Nevezetes helyek, amiket mi is látogattunk pl. a Badwater (legmélyebb pont), Devils Golfcourse (ördög golfpályája - sókristálymező), Dantes View (jó kilátással bíró hegycsúcs a völgy peremén), Golden Canyon (mezei kanyon a főleg sárgás sziklás hegyekben), meg még sok más is akadt, mi azonban a téli nap rövidsége okán csak ennyit tudtunk meglátogatni.

Többet nem is írok erről, a mellékelt képek többet mondanak, az alattuk lévő kommentekkel együtt :-)


A másik napi esemény egy kis éjjeli séta volt Las Vegasban. Erről a városról már mindenki hallott, bemutatni részletesen nem is fogom, csak nagy vonalakban.
1905ben alapították, mint az arra épülő vasútvonal építőtelepe. Hivatalosan 1911ben lett város. Mivel finoman szólva is toleráns volt a felnőtt szórakozás több fajtájával, a kis település hamarosan a szórakoztatóipar fellegvára lett. Beceneve a "világ szórakoztatóközpontja" ill. ennek minősége okán a "bűnös város" is.
Ami Las Vegasba érkezéskor feltűnt, hogy borzasztó fényes, állítólag a világ legkivilágítottabb városa. Ezt én elhiszem.
A belvárosa ma már nem a legnagyobb kaszinók helyszíne, a legtöbb nagy hotel a Las Vegas boulevard mellett található kicsit kijjebb a városközponttól. Ezek a legkülönbözőbbek, amit az ember el tud képzelni, azt itt megépítették. Nem is mesélek többet erről se, íme a képek, azokon több látszik.