Rövid helyzetjelentés (+utazások a nagyonközeli, és kicsit távolabbi jövőben)

A blogon ugyan ez nem látszik, de itt zajlanak az események. Vagy talán pont ez látszik az internetes naplóm elhanyagoltságán.
A továbbiakban felvázolom a főbb történéseket.

Weast Coast Trip

A hétvégén döntöttünk a félév végi nagy nyugati parti utazásunk főbb időpont és helyszíneiről.
Mint azt már talán tudjátok, a félév végén (dec.19-én) nem haza vesszük az irányt, hanem Kaliforniába repülünk, ahol több mint két hetet szándékozunk kirándulással eltölteni.
Az út neve méltán lehetne "vadnyugati kirándulás", hiszen az út egyik fele Kaliforniában lesz, míg a másik része 3 állam, Nevada, Utah, Arizona között oszlik meg.
Íme egy áttekintő térkép a kalandozás tervezetről:

Nagyobb térképre váltás

Néhány jellemző számadat:
- Szumma út ~ 2600 mérföld kocsival
- időtartam dec.21-jan5. kb 15 nap, ebből 14 kocsival (átlagosan ~300km/nap)
- 7 nemzeti park + pár természetvédelmi körzet
- 4állam Kalifornia, Utah, Arizona, Nevada
- 4 nagyobb város (Frisco, Vegas, San Diego, LA)
- 3 srác, ezekből az egyik 6 láb feletti és Keresztes

Rövid szöveges útvonal ismertető dec.21.től kezdődően:
Frisco-Sequoia National Park (CA) - Zion National Park (UH) - Bryce Canyon N.P. (UH)-Monument Valley N.P.(AZ) - Grand Canyon N.P. (AZ) - Las Vegas (szilveszteri buli incuded) - Mojave National Preserve - Joushua N.P. - San Diego - LA.

Ezek, ill. az ezek környékén található érdekességeket szándékozunk végignézni. Az út kisebb részleteiben még változhat, hogy melyik, az majd kiderült az útközben természetesen real-time írandó blogomból.


Thanksgiving - New York Trip

Ezen a héten csütörtökön van Thanksgiving, vagyis hálaadás az Egyesült Államokban. Ez egy országos, széles körben ünnepelt esemény, fő történése a hálaadási étkezés, amely a filmekből jól ismert karaktereket hordozza magán és hát minthogy a fogyasztói társadalom egyik fellegváráról beszélünk, nem szabad elhallgatni, hogy ez a nap után kezdődik hivatalosan a karácsonyi vásárlási szezon.
Ezen a napon a család összegyűl, pulyka elkészíttetik, valamint pumpkin pie, apple cider és hasonló amerikai tradícionális fogások kerülnek terítékre.
A tradícionális szót direkt nem tettem idézőjelbe, noha túlnyomó részt szkeptikus természetem ezt megkövetelné az USA-val kapcsolatban. Egyesek ugyanis az ezeröt-hatszázas évekre vezetik vissza az ünnep gyökereit, ami már elég történelmi az USA esetében. Persze az, hogy ők erre vezetik vissza, még nem jelenti azt, hogy valóban azóta létezik ez az ünnep forma, de mivel az egésznek afféle egységes nemzeti identitás tudat teremtő célja van, ezért nem merem hangosan leszólni. Meg aztán a hálaadási pulyka marhajó volt a dining hall-ban.

Nekünk, nem amerikaiaknak azonban mindemellett az is nyilvánvaló előnye az ünnepnek, hogy szünet van csütörtökön, ami egy pénteki nappal és a hétvégével megtoldva egy 4 napos szünetet alkot. Mi ezt szünetnek gondoljuk, a tanárok házicsinálási főidőnek. Teleraknak házikkal. Én, és kedves magyar (ill. majd mint később látni fogjuk: nemzetközi) barátaim ennek megfelelő módon reagáltuk is le a helyzetet: elutazunk 4 napra bulizni New Yorkba! :-)
A kompánia tagjai: a 3 magyar (velem együtt); Francioise a francia cserediák-tanár, ill. a német Michael gépészmérnök. Szerda estétől vasárnap estig leszünk NYC-ben, várhatóan egy nagyon bulizva, és napközben várost nézve. Majd vasárnap után részletesen beszámolok a történtekről.



Egyéb említésre méltó esemény csupán az első amerikai hajvágásom volt. A Blikkben ez valószínűleg címlapon lett volna, itt csak az utolsó helyet kapta. De ez is valami.
Előtte-utána(-a kedvenc kanadai táblámmal a falamon :-) )

Kandai körút

Még korábban, talán az ideérkezésünkkor jött az ötlet, hogy az északi szomszédot is meglátogassuk a félév során. Erre az útra múlt péntektől e hét keddéig került sor (nov.6-10).
A csapat 6 tagot számlált, mi 3-an (Subi, Áron meg én), valamint Áron 3 látogatója. Patti (Patrícia) és Peti Áron tesói, míg Laci egy jó barátjuk.
Így hatan indultunk neki két bérelt kocsival az alább felvázolt bő 1300 mérföldes (~2100km-es) körútnak:

Nagyobb térképre váltás

Az útvonal tehát a következő volt: Durham(USA)-Montreal-Ottawa-Toronto-Niagara Falls-Durham. Erre volt jó 4 napunk. A tempó kissé feszített volt, de szerintem sikerült nagyon jól kihasználjuk a rendelkezésünkre álló időt.

Montreal

Már sötét volt, mire délután beértünk Montrealba. Az út addig simán ment, kb. 5 óra volt, és eseménytelenül telt, leszámítva egy, még Vermontban (USA) oldalról belénkszálló kacsát (szerintem túlélte). Kanadába (Québecbe) átérve kicsit olyan volt, mint Erdélyből megérkezni az Alföldre, tökéletes síkság, mindenfelé búzatáblák.
Montreal egyébként egy 1.6 milliós város, (3.6milliós a Greater Montreal Area), ezzel a 2. legnagyobb francia nyelvű város Párizs után. Lakói túlnyomó részt francia* nyelvűek, de egy jó 20% angolul beszél, illetve más amerikai nagyvárosokhoz hasonlóan Montrealban is egyre nagyobb a nem európai (kínai, délkelet ázsiai, afrikai, arab, stb...) bevándorlók aránya.

* = a francia szó ez esetben kis magyarázatra szorul, ugyanis különbséget kell tenni a quebec-i francia, és az "európai" francia közt. Itteni francia ismerőseim, leginkább Francoise, erősen mosolygott pár percnyi quebeci francia szöveg hallgatás után. Az ok az, hogy az itteni francia állítólag a középkori francia konzervált változata, ugyanis az québeciek annyira nacionalisták voltak a kezdetektől, hogy minden idegen kifejezést szisztematikusan lefordítottak franciára, és úgy használják a mai napig.

Mindenhol látható példa erre a "STOP" tábla québeci változata: "ARRET". (olyan, mintha magyarul "ÁLLJ" vagy "MEGÁLLÁS" lenne kiírva). Továbbá az amúgy teljesen francia "voiture" (autó) szó helyett is inkább a "char" -t használják, ami (harci) szekeret jelent :-)
Több ilyen példa is van, akit érdekel rákereshet interneten.





Szóval miután megérkeztünk Montrealba (ejtsd: "mon'réál"), és egy GPS-t meghazudtoló manőver keretében megtaláltuk a latin negyedi szállásunkat, elindultunk egy kis esti sétára a városban (ld. képek) a 0°C körüli hőmérsékletben. Megjegyzem a hideg ellenére láttunk mini-farmergatyás rövidujjas-kivágott felsős csajokat az utcán mászkálni, úgy néz ki a helyieknek ez még a késő nyár része volt.
A város szép, rendezett, mondhatni európai. Ám hogy mennyire az, az inkább csak másnap jött elő, amikor is az Ottawába való továbbindulás előtt még sétáltunk egyet "vieux Montrealban", vagyis az óvárosban. Egészen eddig nem láttam Amerikában olyan várost, amelynek ilyen európai kinézetű belvárosa lett volna. Volt műköves sétáló út, középkorias kinézetű kőházak, rendezett parkok, templomok, szép míves cégérek, egy szóval minden, ami egy valamire való európai városközponthoz kell. További képek itt.












Ottawa

Montreal megcsodálása után Ottawa felé vettük az irányt, de a végső cél Toronto volt még aznap. Mivel ez összesen 650km-t jelentett és délben indultunk csak el a québeci metropolisból, nem töltöttünk 2-3 óránál többet Ottawában, csupán a kormányzati negyedet néztük meg.
Kanada fővárosa egy 800000-es város, az elővárosokkal együtt egy 1,3 milliós tömböt alkot az Ottawa folyó déli partján. A túloldalon a már Québechez tartozó Gatineau település található. A város ugyanúgy mesterséges, mint Washington, azonban emberi léptékűbbnek tűnt annál. Az oka szerintem az, hogy az épületekről nem sugárzott az a monumentalitásra való törekvés, mint az USA fővárosában. Megjegyzem, a város építésénél egy külön építészeti stílust próbáltak összehozni, az un. "Capital style"-t, ami az addigi amerikaitól és a korábbi brit mintáktól is eltér.
Pár kép a parlament és környékéről, a maradék pedig itt.



Toronto

Sötétedés után elindulva bő 5 óra alatt tettük meg a maradék 450 km-es távot az aznapi végcélig, így este 10re megérkeztünk Torontóba.
A 2,5 milliós város az Ontario tó partján fekszik, központjául szolgálva az 5,5 milliós Greater Toronto Areanak, ami igazából a 8,8 milliós Dél-Ontario régió, más néven a Golden Horseshoe részét képezi, a kanadai lakosság 25%-át tömörítve ezzel. Toronto Kanada igazi gazdasági központja, és egyben a világ egyik legmultikulturálisabb nagyvárosa. Lakóinak majdnem fele külföldi születésű, ők az un. "látható kisebbség" részét képzik. Ez a kifejezés a nem európai származású bevándorlókat jelöli. Az alacsony bűnözési ráta, tiszta környezet, magas életszínvonal és az idegenekkel szembeni befogadó hozzáállás az egyik legélhetőbb nagyvárossá tette Torontot.
A megérkezésünk estéjén a többség elment egy pub-ba, én azonban egy előzetes fél-betegség utóhatásaként aznap fokozatosan elvesztettem a hangomat, estére kvázi néma lettem, így a hideg sör és "activity"-szerű mutogatás helyett egy adag gyógyteát és alvást választottam.

Másnap fantasztikus időre ébredt a csapat, ragyogó napsütés, 15-20fok, nyoma sem volt a montreali hidegnek. Kiváló turistaidő. A kötelező CN tower megtekintés után átmentünk a Torontói "Margit-sziget"-csoportra, ami szintén ajánlott turistalátványosság. Valószínűleg csak azért, mert remek rálátás nyílik onnan a városra. Miután visszahajóztunk a city-be, az egyéb könnyen elérhető nevezetességeket néztük meg, mint a Young street (kb. a Váci utca), Hall of Fame (hokiőrültek Mekkája), Old City Hall, Eaton-centre (shopping plaza) és visszafelé a Chinatown-on is keresztülmentünk. Aznap este, a már valamennyire visszajött hangommal én is mentem a többiekkel pub-ba, ám az alkohol ivás önpusztító élvezete helyett a kanadai pub-kultúra jobb megismerése vezényelt. Jól tettem, ugyanis enélkül nem láthattam volna a digitális kijelzős hokimeccs-visszaszámlálót, ami logikus módon a következő hokimeccsig számolta vissza másodpercre pontosan az időt :-)


Képes ízelítő (bővebben itt):






Niagara Falls

Hétfő délelőtt Toronto-t elhagyva a Niagara felé vettük az irányt, ami útba is esett hazafelé. Nekem ez már a második alkalmam volt ott, de a csapat többségének az első. Odaérve tapasztaltuk, hogy a téli szezon miatt nem járnak a hajók a folyón a vízeséshez, illetve az USA oldalon sem lehetett lemenni az American Falls szikláihoz. Egyedül a kanadai oldalon lehetett lemenni egy teraszra a vízesés közelébe, illetve be lehetett menni a vízesés "mögé", ami valójában egy vízesés mögötti sziklába vájt alagutat jelentett, amiben pár kisebb nyíláson keresztül ki lehetett tekinteni a vízesésre. Őszintén szólva nem volt túl látványos, ilyen szempontból az amerikai oldal látványosabb, de mondjuk a vízesés elhelyezkedése miatt nem is lehetett volna nagyon mást kialakítani. A rálátás a vízesésre azonban a kanadai oldalról jobb klasszisokkal jobb. (ld. fent)

Most alaposabban bejártuk a "commercialized" kanadai oldalt, ami egy kaszinóvárost takar, az amcsik büszkék arra, hogy náluk ez nincs. Az igazat megvallva valóban nem lett volna feltétlen szükség erre pont a vízesés mellett, azonban arra nem vennék mérget, hogy nem USA tőke működteti ezeket a létesítményeket. Mindenesetre a település (Niagara Falls) ezzel együtt is rendezettebb volt a kanadai oldalon, mint az USA-ban.



Pár kép a kanadai oldalról (több itt):
























A vízesésnél elbámészkodtunk vagy este 6ig, akkor indultunk vissza, ami annak fényében igen bátor, hogy 850 km volt még Durhamig, ami egy jó Berlin-Budapest távolságnak felel meg. Hajnali 4-re haza is értünk, és egy rövid alvás után elkezdhettem tanulni az aznap délutáni zh-ra :-)
Zárásképp egy link a netes fotótáramhoz, ahol minden fotóalbum elérhető (ez a link fenn van a blog előlapján legalul) és egy szerintem festménynek is beillő kép a Niagara American falls részéről:

Megkésett bejegyzés: Szülinap, Halloween

Először is elnézést a több mint 3 hetes szünetért. Az azóta történteket 3 nagy témakör köré tudnám csoportosítani: szülinap, Halloween, és egy kanadai körút. Ez utóbbi egy külön bejegyzést kap a mostani után.

Szülinap

A szülinapom előestéje (okt.29.) a már oly sokszor említett mozzanattal indult:
2 csaj jött értünk kocsival :-)

A két csaj ezúttal Caneel (Subi barátom conversation partnere) és a barátnője Johanna volt. A "mi" pedig Subit és engem takar. A két lány meginvitált bennünket egy vacsorára Portsmouthba, és mint kiderült olyan jól értesültek voltak, hogy tudtak a másnapi szülinapomról, így ennek okán az aznapi italfogyasztásomat ők állták :-). Egy mexikói étteremben elfogyasztott vacsora után egy ír étterem-kocsmában kötöttünk ki, ahol egy születésnapi üdvözlőkártya mellé egy "tortát" is kaptam (valami desszertféle volt, amit 4-en megettünk és finom volt ;-) ). Nagyon kedves volt tőlük, meg is köszöntem ahogy illik.

Másnap, okt.30-án éppen péntek volt, így szinte magától adódott, hogy el kell menni valamelyik Main street-i kocsmába inni egyet-kettőt erre.
A koliban októberben indult egy "Stall Street Journal" nevű egyoldalas magazin (Stall = itt: WC fülke), ahogy a neve is mutatja ez a WC/fürdő falára kiragasztott egy oldalból áll, és közérdekű információk vannak rajta a koli és egyetem életéről. Hasonló a VPK-ban (építős kolesz) található "Kikapcs" magazinhoz. Amiért ezt felhoztam az az, hogy ezen az egy oldalon többek közt listázva vannak a koli szülinaposai, névvel-szobával ellátva. Így annyira nem kellett reklámozni, hogy szülinapom van, többen "maguktól" is tudták :-)
A kedvenc ír kocsmánkban összeverődtünk elég sokan, és az iszogatós-bulis este menetét csak a szokásos hajnali 1 órás zárás terelte más mederbe, gyakorlatilag a koliszobákba.
A társaságból megemlítek pár nevet, akik a későbbiekben még előjönnek, és időközben jó barátaink lettek.
Nőké az elsőbbség, így egy francia csajszival, Francoise-al kezdem. Ő egy 21 éves dijon-i leányzó, és franciát tanít itt az egyetemen. Élénk, bulizós alkat, valamint aranyos franciás-brites akcentussal beszél :-).
Michael egy német cserediák Karlsruhe-ból. Jófej, gépészmérnök és szintén partyarc, neki meg hamisítatlan németes akcentusa van, akárcsak a drezdai Robert honfitársának, aki meg ping-pong őrült.
A társaság egyik egyénisége Ien, az amerikai srác, aki meglehetősen mulatságos lesz pár pohár után, ez nagyrészben a cukorbetegségének tudható be.
Az est egyébként Robert szobájában folytatódott, sokáig iszogattunk, aztán mindenki nyugovóra tért. Pár kép készült, ezek megtekinthetőek itt. Sajnos a koliban bulizni már nehezen lehet, elég szigorúan vagyunk fogva minden téren. Ilyen itt az amerikai studentlife.


Halloween

A Halloween itt egy majdnem karácsony szintű ünnep. A megelőző időszakban szépen mindenki elkezdi dekorálni a háza táját, a kirakatokban megjelennek a kivágott tök-fejek, az étkezőkben a mű pókhálók és mű vérfoltok ellepik a kajás pultokat, és még az egyetemen a tanárok ajtaján is fel-feltűnik egy-két marha nagy műpók.
Az eseményt (okt.31) megelőző héten esténként már jelmezes alakokat látni az utcán és a szórakozóhelyeken, ahogy közeledünk a nagy naphoz, egyre többet.
És aztán mindez a szombat estében teljesedik ki, amikor is mindenki - vagy legalábbis a bulizós nagy többség - elindul keresni valami bulit.

A mi kis társaságunk is hasonló gondolatokat forgatott a fejében. Egy kis melegítés után terveztünk elmenni valamelyik fő utcai buliba. Természetesen valami jelmezt illett összeszedni, és mivel nekem volt egy "super pimp" (pimp = strici) feliratú hollandiában vett trikóm, ez megadta a kellő ihletet ahhoz, hogy ezen a vonalon induljak el a jelmez tervezésében. Egy kis utánajárás után Ken-től, a ghánai majdnem szomszédomtól szereztem egy lila zakót, Andristól - az amerikai magyar barátunktól kaptam némi fuksz kiegészítést (a sörnyitós gyűrű nagy sikernek örvendett!), valamint Caneel, aki egyébként egy ékszer boltban dolgozik szerzett nekem fillérekért mű-aranyláncot.
Az eredmény ez lett (itt még lánc nélkül):


Amúgy sok fotó nem készült, inkább buliztunk, ezt a keveset is Guanwen, kínai barátom készítette rólunk. (Maradék itt.) Azt est egyébként semmi extrát nem tartogatott, a forgatókönyv a szokásos volt: iszogatás a koliban (mint tudjuk máshol igen drága), látogatás a fő utca bulihelyein, 1 órakor zárás (botrány sztem, hogy Halloweenkor is), majd folytatás a koliszobákban.
Összegezve persze jól éreztük magunkat, és kertelés nélkül mondhatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb amerikai Halloween-je :-)