Road Trip 11.nap - Hoover gát, ill. szilveszter Vegasban

Szilveszter napján az estére való tekintettel jó későn keltünk, de az elmúlt napok során felhalmozódott alváshiány meg is kívánta ezt.
Aznapra a pihenésen és a kötelező esti bulin kívül a Hoover gát kényelmes megtekintése volt betervezve, amihez kijutni kb egy 3/4 órás kocsizást jelentett.
Sötétedésre értünk oda (későn keltünk, mint mondottam volt), ezt a mellékelt képeken is látni. A gát amúgy 1936-ban készült el a Colorado folyón, és vízenergiát felhasználva elektromos áramot termel.
Az erőmű része megtekinthető, de nem szilveszter napján délután fél 5-kor. Így csak körbesétálás jutott nekünk osztályrészül. Pontosabban ennél több is, ugyanis a Colorado-n lejjebb nem sokkal épp most zajlik egy új autópályahíd építése. Ez valószínűleg összefüggésbe hozható a 2001. szept.11.ei eseményekkel, ugyanis azóta a gátat fokozottan védik egy esetleges kocsis támadás elől. Ez azt jeleni, hogy a gáton átvezető 93-as főúton mindkét oldalról leállítják az autókat, majd egyenként zseblámpával végigvilágítják őket, hatalmas dugókat okozva ezzel.
Ennek a megelőzésére megfelelő lesz az újonnan épülő híd (lásd képek).















Miután kinézelődtük magunkat a gátnál, nekiálltunk az esti buli előkészületeinek. A hostel, amiben megszálltunk, szervezett ugyanis egy szilveszteri limuzinos vegasi szórakozóhely látogatást, kedvezőbb áron, mint ha privátban mentünk
volna oda. Erre befizettünk, márcsak azért is, mert a hostelből legalább ismertünk pár embert, így nem voltunk teljesen egymásra utalva party téren. A limuzin jó móka volt, még nem ültem ilyenben, most már elmondhatom, hogy igen.















Egy kb. fél órás kocsikázás után megérkeztünk a Las Vegas boulevardon található Mandalay Bay nevű hotelhez (a Luxor mellett), ahol a kiszemelt szórakozóhely leledzett. Maga a hely szerintem semmi extra nem volt, legalábbis valamennyire vegashoz szokott szemmel nézve.
A bárpult helyenként jégből volt, az előtérben nyerőgépek tömkelege, és szintén vegasi módon az italárak sem voltak piszkosul magasak. Egy sört 7$-ért már lehetett kapni. Mi néhány némettel lógtunk, velük mentünk ki éjfélkor az utcára,
ahol hatalmas tömeg gyűlt össze az éjféli tüzijáték megtekintésére. Szép hosszú tüzijáték után visszasodródtunk a tömeggel a hotelbe, és elkezdtük végiglátogatni a benti szórakozó, italozó helyeket. Volt élőzenés koncert, koktélbár, nyerőgépek, nyerőgépek és nyerőgépek.
Egy kocsit megpróbáltunk megnyerni, 2 dollár el is ment a próbálkozásra, magyarán a statisztikai papírforma érvényesült.
Összegezve nem volt rossz kis buli, így is jól lehet magadat érezni, de azt hiszem, hogy legközelebb tökéletesen jó lesz a jó barátokkal egy pesti házibuli is.
Másnap (aznap) 3 óra alvás után továbbindultunk a Mojave sivatagon keresztül San Diego felé, ez a következő bejegyzés témája lesz.

Road Trip 10.nap Death Valley, ill. Las Vegas by night

Kicsit régebb óta nem írtam, ez ne zavarjon meg senkit, a szilveszter körüli események megzavarták a napi rutinom, az esti blogírás is elmaradt érthetetlen okokból. Na de most pótolom.

Dec.30-án, édesapám szülinapján, a Death Valley-t látogattuk meg. Ez a Sierra Nevadától K-re lévő csapadéktól elszigetelt völgy nagyszerű kirándulóhely télen. Napon 20 fok, nap pedig akadt bőven. Az az 5cm eső, ami átlagosan évente leesik, nem meglepő módon elkerült minket, így nagyszerű kirándulóidőnk volt. Nyáron nagyon elszántnak kéne legyek, hogy rávegyem magam a látogatásra, a telet viszont mindenkinek ajánlom, aki szeret nem-megfőni.

Szóval a cél rendes nevén a Death Valley National Park volt, Kalifornia államban. (Las Vegasbból mentünk oda, és oda is térünk vissza, ami viszont Nevadában található). Ez a sivatag az USA legszárazabb és legforróbb pontja (a Földön a 2.), valamint itt található a legmélyebb pont a nyugati félteken, -282 láb (-86m).
Az első nyugatiak, akik arra vetődtek, a Kalifornia felé tartó aranyásók voltak és az odavezető utat akarták lerövidíteni a völgyön át.Azonban szekerekkel nem jutottak át a hegyeken, így az ökröket levágták, hogy ehessenek, és gyalogszerrel hagyták maguk mögött a sivatagot. Egy embert vesztettek csupán, egy idős embert, aki állítólag már a völgybe érkezéskor és haldokolt. Ezen csekélynek mondható veszteség okán valahogy mégis a völgyön ragadt a halál völgy elnevezés.
A völgyben pár sikertelen aranykeresési kísérlet után borax (nátrium borát) bányászat indult, aminek a nyomai ma is megtalálhatók a völgyben.
















Nevezetes helyek, amiket mi is látogattunk pl. a Badwater (legmélyebb pont), Devils Golfcourse (ördög golfpályája - sókristálymező), Dantes View (jó kilátással bíró hegycsúcs a völgy peremén), Golden Canyon (mezei kanyon a főleg sárgás sziklás hegyekben), meg még sok más is akadt, mi azonban a téli nap rövidsége okán csak ennyit tudtunk meglátogatni.

Többet nem is írok erről, a mellékelt képek többet mondanak, az alattuk lévő kommentekkel együtt :-)


A másik napi esemény egy kis éjjeli séta volt Las Vegasban. Erről a városról már mindenki hallott, bemutatni részletesen nem is fogom, csak nagy vonalakban.
1905ben alapították, mint az arra épülő vasútvonal építőtelepe. Hivatalosan 1911ben lett város. Mivel finoman szólva is toleráns volt a felnőtt szórakozás több fajtájával, a kis település hamarosan a szórakoztatóipar fellegvára lett. Beceneve a "világ szórakoztatóközpontja" ill. ennek minősége okán a "bűnös város" is.
Ami Las Vegasba érkezéskor feltűnt, hogy borzasztó fényes, állítólag a világ legkivilágítottabb városa. Ezt én elhiszem.
A belvárosa ma már nem a legnagyobb kaszinók helyszíne, a legtöbb nagy hotel a Las Vegas boulevard mellett található kicsit kijjebb a városközponttól. Ezek a legkülönbözőbbek, amit az ember el tud képzelni, azt itt megépítették. Nem is mesélek többet erről se, íme a képek, azokon több látszik.