Magyarországi látogatók 2. rész: Bence Párizsban

A múlt héten nem voltak kurzusaim, így ezt kihasználva Bence barátom is kiruccant a jó öreg Galliába. Nem vesztegettünk el egy napszakot sem: este iszogatás-bulizás, napközben városnézés alkotta a programot. Állandó kísérőnk volt egy Aneta nevű lengyel hölgyemény, aki meg Paulinát, lengyel sorstársnőmet jött látogatni Varsóból. Csak mivel Paulinának napközben órái voltak, ezért Aneta velünk tartott a városnézésben.

Ezen beszámoló írásakor már eléggé fáradt voltam, így írás helyett több képet alkalmaztam. Azok is beszélnek.

Egész tartalmasan telt a hét, sok helyen jártunk, ahol én sem azelőtt. Például felmásztunk a diadalívre, ahol az alábbi kilátás fogadott (Champs Elysées, la Défense, ill. maga a diadalív) :

Természetesen volt kötelező Eiffel-torony nézés, ill. végigbiciklizés a Champs Elyséesn, ebédelés a már jól ismert "Chartier" nevű étteremben (ahol a kedves vendégek megkóstolták a csigát), és este pedig a többi diáktársunkkal a latin negyed-Notre Dame-ban töltött este némi sörrel, borral. Mindez illusztrálva:

Ezenkívül voltunk múzeumokban, többek közt Orsay (impresszionisták), azonban a személyes kedvencem a Tour Montparnasse volt. Ez egy 210 m magas felhőkarcoló Párizs déli részén, amelyet a párizsiak utálnak (mintha nálunk a Mester utca közepén lennek kb egy üveg felhőkarcoló), viszont róla minden látható, ami Párizsban szép. Különösen éjjel:

Bence szerda délben hazarepült, de ittlétének emlékét őrzi sok kellemes élmény, fotó, egy remekül sikerült lecsó (ami újabb nemzetközi sikert aratott), valamint 3 üveg pálinka, amik a következő nemzetközi magyar gasztro-siker letéteményesei. (Igazából már azok)

Aneta viszont itt maradt sokáig, így vele én még sétáltam Párizsban, többek közt végigmentünk a St. Martin csatorna mellett, ill. bementünk a Pantheonba, hogy meglátogassuk a francia nemzet nagyjait. Beköszöntünk Voltairenek, Rousseaunak, Dumasnak, Marie Curienek, és még sok másnak.

A Panthéon mellett található egy St-Étienne-du-Mont nevű templom, ami nagyon szép volt belülről!

Végezetül csatolom a város másik nevezetessége előtt készült közös fotómat Bencével (a hollandiai "Jee" album jegyében):

Magyarországi látogatók 1. rész: Szüleim

Az elmúlt 1 hónapban kétszer is érkeztek látogatók Magyarországról: szüleim, valamint később Bence barátom (ex lakótárs) is kilátogatott Párizsba.

Szüleim a születésnapomat is magába foglaló hétvégén tették itt tiszteletüket. Nekik köszönhetően 3 napig kiegyensúlyozottan, jó minőségű ételt fogyasztottam (amit nem én készítettem el), valamint a ruhatáram is egy már régóta esedékes újításon ment át. Mindezeket remekül foglalja össze a bal oldali fotó, ahol épp a születésnapi reggelimet fogyasztom a párizsi Jouffroy "passzázs"-ban.
Mellesleg azóta tudom, hogy Párizsban is lehet budapesti áron ruhákat venni, ráadásul mindezt a központban.

Amikor nem vásároltunk, akkor Párizst jártuk. Ismét csak dicsérni tudom a párizsi "Vélib" azaz a szabad bicikli rendszert. Budapesten ez majd 2013-tól fog futni "BuBi" néven (Budapest Bicikli). Párizsban rengeteg régi, elegáns passzázs található, amelyek megbújnak házak között. Most már szerencsére rááll a szemem, így ha találok egyet, akkor általában benézek. Az alábbi két fotó, amelyen nem Édesanyám reggelizik, a Galerie Colbert ill. a Jouffrey nevű passzázsban készültek.

Réka meglátogatása (Antwerpen+Gent)

Az október 24-ei héten olyan történt, ami az eddigi BME-s pályafutásom alatt soha (külföldet leszámítva) : őszi szünetem volt, méghozzá egy hetes! Így kaptam az alkalmon, és meglátogattam Rékát, aki a szomszédos Belgiumban, Antwerpenben tanul fél évig pszichológiát. Réka (Koren Réka) régi Baár-Madasos illetve Harmónia tánciskolás ismerősöm-barátom, szalagavatón például vele angolkeringőztem.

A látogatást Réka szabadidejéhez illesztve okt. 20-23 között ejtettem meg. Busszal (Eurolines) mentem Párizsból Brüsszelen át Antwerpenig, majd ugyanígy vissza.

Flandriában, a Schelde folyó jobb partján elterülő Antwerpen Belgium második legnagyobb városa, és Európa 2. legnagyobb kikötője Rotterdam után. A nevének eredete érdekes, több magyarázata is van. A legérdekesebb szerintem a következő: egy legenda szerint a folyó közelében egy gonosz óriás, Antigoon lakott. Az óriást egy fiatal hős, Brabo pusztította el, aki levágta Antigoon kezét és bedobta azt a folyóba. Hollandul a kéz-dobás = hand werpen, így ebből alakulhatott ki a név. Ennél van tudományosabb magyarázat is, de a város jelképe ezen legenda miatt a kéz (ld. lejjebb).

A város egyébként nagyon szép, rendezett, tiszta. Fentebb látható a város főtere, a Grote Markt. Mellett áll a városháza (Stadhuis), valamint a gazdag kereskedők által épített házak. Antwerpen jelentős gyémántiparral rendelkezik, ami tradicionálisan az itt élő nagy hasida zsidó közösség tulajdonában van. Volt szerencsém pont vasárnap ellátogatni a negyedükbe, és láttam, ahogy a talpig feketébe öltözött kalapos és pajeszos férfiak hozzák el a sábeszdeklit és szintén pajeszt viselő kissrácokat a vallásiskolából (hittanóra, egyéb?).
További belga sajátosság a sültkrumpli. Minthogy ők magukat tartják a hasábburgonya feltalálójának, így a városban mindenhol találhatók gyorsétteremszerű sültkrumplizók. Kóstoltam, nem rossz. Réka győzködött, hogy itt más az íze, de én azt nem éreztem. Lehet, hogy csak az én ízlelőbimbóim nem működnek jól.

Megérkezésem után (csütörtök este) elég hamar sikerült integrálódni a helyi Erasmus diákok táborába, mivel egyből bulizni mentünk. A srácok jófejek, még magyarral is találkoztam. Másnap Rékával bejártuk Antwerpent, amit a fotók illusztrálnak. Megjegyzés: Antwerpennek is ugyanolyan piroslámpás negyede van, mint Amszterdamnak :-)

Szombaton átvonatoztunk a nem túl távoli Gent (ejtsd krákogva: "Chent") -be. Gent a már ismert Schelde és a Leie folyók összefolyásánál helyezkedik el, kikötője szintén jelentős. A középkorban Európa egyik leggazdagabb városa volt, ami látszik is rajta. Ahogy a korábban leírt Amiens (Franciao.) a "kis Velence" becenévre hallgat, úgy Gent-et az "Észak Firenzéjeként" emlegetik.

Azonban még a vonatút előtt Réka elvitt az antwerpeni piacra, ahol megvettük a reggelit: egy marokkói különlegességet. A nevét nem tudom, de megpróbálom összeírni, hogy mi volt benne. A végén lehet szavazni, hogy vajon ezekből sülhet-e ki jó íz... :-) Szóval: egy pita jellegű kenyérbe becsavartak kis hagymadarabokat, valami sajtfélét, aminek nem nagyon volt íze, ebbe tettek uborkát, fügét, szárított paradicsomot, (csípős) olívabogyót, meg még egyéb eklektikus összetevőket, majd a végén leöntötték mézzel :-)

Gentbe délelőtt érkeztünk, majd egy térkép szerzése után besétáltuk a belvárost. Szerintem Gent szebb, mint Antwerpen. Itt több a csatorna, amik - Amiens után már tudjuk - nagyon "bájossá" tesznek minden várost. Valahogy így:

A többi genti fotó az antwerpeni albummal egyben van. (de azért itt a link mégegyszer)

Az összbenyomás Belgiumról tehát remek, és nem csak azért, mert végig gyönyörű, ritkaságszámba menő napos idő volt. Bár mivel a flamand részen voltam, ezért végig Hollandiában éreztem magam, és az eddigi látottak alapján sok különbség nincs is a két ország (Belg.-Holl.) között. Külön kiemelem Réka türelmét, amivel remekül átvészelte az ilyenkor megszállott fotózós énemet.

Búcsúzóul:

Kirándulás: Rouen, Amiens

Egy jó ideje nem frissítettem már a blogot, most igyekszem behozni a lemaradást.

Szóval még október elején történt, hogy Piotr (lengyel) barátom és kartársam megemlítette: van egy kocsija itt, merthogy azzal érkezett Lengyelországból a sok csomag miatt. Felcsillant a szemem és rögtön javasoltam, hogy kiránduljunk egyet valahova vele, hiszen ha 4 embert összeszedünk a kocsiba, bőven olcsóbban kijövünk, mint a vonat. Az ötlet tetszett Piotrnak is, így összeszedtünk egy argentin ill. spanyol leányzót (Naiara és Teresa), valamint kiválasztottuk úticélnak Rouent és Amienst, Párizstól 160-200 km-re lévő városokat. Az utazás időtartamát pedig egy hétvégére terveztük. Áttekintő térkép:

Nagyobb térképre váltás

Valamint a csapat (balról jobbra: Teresa, én, Piotr, Naiara) :

Október 15-én, szombaton hajnali 8-kor, napsütésben sikerült is elindulni. Első napra Rouen volt tervezve estig, majd sötétedés után átruccanás Amiensbe (kb másfél óra), ahol megaludtunk.

Jó szokásomhoz híven, pár szó Rouen-ról:

Rouen Haute-Normandie régió fővárosa, kicsit több mint 600 000 fős metropolita lakossággal. A városban égették el máglyán Jean d'Arc-ot 1431-ben. Kis wikipédia idézet: "Rouen az egyetlen olyan település az országban, amelyet „ville-musée”, azaz múzeumváros néven emlegetnek. (...) Kiemelkedő a kulturális élete, jelentős egyetemi város. Katedrálisa, gótikus templomai, fagerendás, normann házakkal teli óvárosa, múzeumai, történelmi emlékhelyei turisták millióit vonzzák." Nos, minket is odavonzott.

A belváros a 2. világháború bombázásai ellenére helyreállíttatott, így megmaradtak a normann eredetű "fachwerkhaus"-ok, vagyis a fakeretes házak. Ezek miatt néha egy német kisvárosban éreztem magam. Rouennak, mint minden valamirevaló francia városnak van egy Notre Dame-ja. Ez általában gótikus stílusú, annak is a "flamboyant", azaz "tobzódó" verziója, amikor a díszre is díszt faragunk. Ez a stílus jellemezte a város minden templomát, és mint később kiderült, nem csak Rouenban.

A többi fotó itt található. Említésre méltó ezen kívül csak annyi történt, hogy kiderítettem hogyan hívják a vattacukrot franciául: "barbe-à-papa", vagyis a "papa szakálla" :-)

Este sötétedéskor tehát elhagytuk Rouent, hogy a következő városba, Amiens-be érkezzünk.

Amiens egy 135 000 fős kisváros ÉNy Franciaországban, Somme megye székhelye. Szerencsétlenségére mind az első, mind pedig a második világháború alatt bombázták és ez meg is látszott az építészetén, noha az összkép mégis kellemes volt. Ebben a városban is van Notre Dame (gothique flamboyant stílusban, ld. képek), illetve kis csatornák, amik miatt "petite Venise du Nord"-nak, azaz "a kis északi Velencé"-nek is hívják. Megérkezésünk estéjén véletlenül épp Amiensben is "Nuit blanche" volt, ez egy kulturális esemény, amikor is a városban egész éjjel mindenféle attrakcióval szórakoztatják a népet (előadás, kiállítás, fényjáték, művészi alkotások, stb...).Pár kép mutatóban, a maradék itt (az album második felétől Amiens):

Barcelona és Bordeaux - tanulmányút

Bonjour!

Ahogy ígértem, kifejtem a múlt heti tanulmányutat, amelyet az ENPC (az egyetemem, ugyebár) jóvoltából Barcelonában ill. Bordeauxban követtünk el. A tárgy neve "Enjeux et métiers liés à l'urbanisme et à l'environnement", azaz magyarul "Problémák és munkák (foglalkozások) az urbanizmusban ill. környzeteben". Ezen keretek között töltöttünk tehát 1,5 napot Barcelonában, majd 3-at Bordeauxban.

Az indulás vasárnap reggel történt TGV-vel a Gare de Lyonból, a csapat pedig az ENPC VET (Ville, Environnement, Transport) karának a képzés 2. tanévét kezdő csapata volt, kb. 50 fő. Először utaztam TGV-vel, gondoltam nagy durranás lesz. A vonat tiszta, szép és rendezett volt, a sebességet azonban nem érzékeltük, csak csöndesen siklottunk dél felé. Viszont 3:19 perc múlva Montpelierben találtuk magunkat, ami autóval bő 760 km Párizstól és majdnem a Földközi tenger partján van. Akkor azért mégsem voltunk lassúak :-)

Ott átszálltunk egy másik vonatra (nem TGV) Narbonne-ig, ahol buszra szálltunk és azzal érkeztünk meg este 7 körül Barcelonába.

A városban szitáló eső fogadott kellemes 20 fok feletti hőmérséklettel. Egy hostelben szálltunk meg, szerencsére közel a belvároshoz és ahol mellesleg a recepciós lány magyar volt. A szobák elfoglalása után mi, a külföldiek és néhány francia belevetettük magunkat a belvárosba. Rambla, katedrális, mediterrán szűk utcák és kisebb-nagyobb terek valamint egy a válságért a pénzügyi rendszert okoló tüntetésen át vezetett az utunk. Mivel az évfolyamtársak közt több spanyol is akad és véletlenül mind barcelonaiak, így volt elég idegenvezetőnk. A "hol vacsorázzunk" kérdésnél azonban utolért bennünket a nagy létszámú csoportok végzete, és döntésképesség hiányában szétszakadtunk kisebb, de kezelhető alcsoportokra. Én egy argentin népi mintás pizzériában ettem (ezt Sebastiantól, az argentin csoporttárstól tudom) majd beültünk sörözni és ezzel el is telt az első este.

A továbbiakban nem nagyon volt időnk várost nézni, mert végig betábláztak programokkal. A városháza urbanisztikai osztályán hallgattunk véget érni nem akaró előadásokat a városról (hol franciául, hol spanyolul tolmácsolással), majd busszal körbevezetettek a város (modern) részén és végül egy felszíni metrószakasz befedését célzó építkezésen kötöttünk ki, hogy egy (meglehetősen megkésett) ebédszünet után ismét előadások jöjjenek. Borzasztó fárasztó volt minden külföldinek, mert sokat nem értett senki, ráadásul ebéd után mindenki elaludt (ld. mellékelt illusztráció)

Este még sötétedés előtt éppen el tudtunk jutni a Sagrada familia-hoz, illetve már sötétben a többi Gaudi házhoz (Casa Mila, casa Batllo), ezek valóban nagyon szépek és megérnek minimum egy misét.

Másnap délelőtt egy tengervíz-sótalanító üzemet látogattunk meg, ez igazán érdekes volt. 2007-ben épült üzem lehetővé teszi, hogy az egyre gyakoribb száraz időszakik alatt is biztosítva legyen a terület vízellátása. Egyetlen sajnálatos dolog csak az volt, hogy én az angol körbevezetésre jelentkeztem, gondolván azt majd jobban értem. Viszont egy fiatal ámde spanyol leány volt az idegenvezető, aki olyan erős hispán akcentussal beszélt, hogy jóformán semmit sem értettem.

Barcelona elhagyása előtt gyorsan felmásztunk a Torre Agbar-ba, ami egy felhőkarcoló (vagy magas irodaház) a város üzleti negyedében és állítólag egyedi stílusú, bár szerintem a londoni cityben lévő Norma Foster-féle irodaház eléggé hasonlít rá. Ezzel lehet vitatkozni. De a torony valóban impozáns volt, és még színváltó is! (ld. fotók.)

Innen egy röpke 650 km-es buszos utazás után, este 11 felé megérkeztünk Bordeauxba. Természetesen Bordeaux-ban is sűrű volt a program, de itt legalább összetettben több szabadidő jutott nekünk. Csak felsorolás szintjén említem, hogy mit csináltunk ott a 3 nap alatt:

- urbanisztikai hivatal városismertetés + problémák + projektek;

- polgármesteri hivatal - városi jövőkép ismertetés;

- másik várostervező iroda - itt annyira nem tudom miről volt szó mert ebéd után volt és mindenki aludt;

- városközpont revitalizációs projekt; szemétlerakó revitalizálás megtekintése (= elföldelték a szemetet és bevetették fával, persze mindezt ennél gondosabban és körültekintőbben, mint ahogy itt leírtam);

- agglomerációs település kísérlete a lakók helybentartására egy új negyed felhúzásával;

- közlekedési kerekasztal + vasúti (elhagyott) fenntartó telep megtekintése.

Szóval nem unatkoztunk. A város viszont nagyon szép volt, amolyan bájos kis francia városka. A belvárosa szinte teljesen világörökség része. Nem nagy, kb fél milliós az egész + agglomeráció. A közösségi közlekedés nagy része villamoson zajlik, ami ahol csak lehet - akárcsak Barcelonában - zöldvágányos, és ezt itt még felsővezeték nélküli is volt. Rendkívül esztétikus, halk, gyors, tágas és kényelmes. Esténként a helyi éttermek akciós menükínálatát kóstolgattuk, majd mindig (= 2-szer összesen) egy Apollo nevű bárban kötöttünk ki, mivel az volt elég nagy mindnyájunknak és mivel én nem találtam olyan más helyet, ahol bort lehetett volna kóstolni (kérdezősködtem, de állítólag ilyen nem nagyon van arra, és az is inkább csak nap közben).

A társaság egész jól összerázódott mindeközben. Az összetételt említettem, elég vegyes. Spanyol-argentin, brazil, francia, lengyel, görög, japán, arab, iráni, norvég és 2 magyar is megtalálható a csoportban, meg még azok akiket esetleg véletlenül kihagytam. A másik magyar egy hölgyemény Lilla, aki elvileg évfolyamtársam volt a BME-n, de csak itt kint találkoztunk az ő francia felsőoktatási előélete miatt. Visszatérve a csoportra, szerencsére a franciák között is akadt, aki nem klikkesedett, és jött velünk ide-oda. Nekik köszönhetően elindultunk a francia szlengtanulás hosszú és rögös útján... További szöveg helyett íme a link a képekhez.

A bienôt!

Technikai update: a kor elvárásainak megfelelően elkezdtem modernizálni a blogot; már van "like" gomb minden bejegyzés végén! :-) Ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor haladok tovább a lenini úton és lesz "share" gomb, "comment" section, stb... Jó olvasást kívánok!